Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

JAPÁN TŰZISTENEK Az 1707 óta nyugalomban lévő, impozáns 3774 méter magas, örök hóval borított tűzhányó a Fuzsijáma (Fuji - san, Fuji - no - yama, Fuzsinojana, rövidítva Fuji, illetve Fudzsi) még ma is a japánok szent zarándokhelye. Minden évben -július 10 és szeptember 10 között buddhista zarándokok százezrei keresik fel a még mindig ki nem aludt vulkánt. A japán szigetek őslakói az ainuk (ajnók) elképzelése szerint a különböző istenségek, a "ka,ui"-ik, az egész világot benépesítik. Közéjük tartozik a villám és a mennydörgés is. Jóindulatuk elnyeréséért hajdanán embert áldoztak, majd az embereket fából faragott figurákkal helyettesítették. Ezek egyre absztraktabbá váltak, végül olyannyira, hogy egy meggyalult, forgácsolt fűzfa darabka -az "inau"- tölti be ezt a szerepet. Az inau az ainuk hírnöke, az egyik a tüz urához megy, a másik a tenger gazdájához, a harmadik a hegyek urához. Ok segítik az ainukat A könnyű forgács a tűzre, a csapkodó lángnyelvekre emlékeztet, a tűz pedig az emberek és az istenek közötti közvetítő szerepet tölti be. A szent és mindenható tűz lángnyelveivel mondja el az isteneknek az emberek kéréseit. A bábuk is az ősi áldozati tárgyak közé tartoznak. Azt képzelik, hogy fa "kokeszi"eikben jó lélek lakozik, ők vigyáznak az ainuk gyermekeinek az egészségére. Ha megbetegszik egyikük, akkor a babát tűzben elégetik s az mintegy feláldozza magát és meghozza a gyermeknek az egészséget. Az ősidőkben minden ainu választott magának egy speciális istent s azt imádta. Volt aki a medvét, volt aki a tüzet imádta. A hajdankorban a halott férjjel együtt elégették a feleségét és a házát is, hiszen minden vagyonára szüksége lesz a túlvilágon, állítják az öreg ainuk. Ma erre a célra parányi fa házacska szolgál. A japán szigetsor jelenleg is szüntelenül alakulóban van, sok tűzhányóval, gyakori földrengésekkel. A tűzhányók kitörését a föld belsejében lakozó tűzisteneknek tulajdonították az ősjapánok. A legrégebbi japán történelemkönyvben, az i.u. 8 században írt "kojiki"-ben (azaz a " régi idők története"-ben), ami egyúttal az ősi japán vallásnak a sintoizmusnak is a szent könyve, őrződött meg az utókor számára a buddhizmustól még át nem hatott ősi természeti vallásnak a leírása és itt találkozunk először a tüzisten személyének említésével. A kojiki leírása szerint a kaotikus ősi korszakban uralkodott isten-generációk után következett a két isten-testvérnek, a férfi Izanagi és a nő Izanami isteneknek a kora, ők a japán mitológiában a teremtő istenek szerepét töltik be. E két testvér-isten házasságából születtek meg a japán szigetek és sok ismert isten. A két boldogan élő és teremtő isten -házaspár harmonikus házasságát törte ketté a tüzisten születése, aki anyját, a szép Izanamit, születésekor halálra égette. Hiába átkozta meg Izanagi a tüzistent és hiába vágta le félelmetes kardjával a tüzisten fejét, annak kihulló véréből sorra születtek meg a föld belsejében lakozó tűzistenek, továbbá a sziklás hegyek, szakadékok, erdők és vadonok istenei.