Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

házakban a helyiségek három oldalról fogták körül azt a központi csarnokot, melyben a szent házitűzhely lángja lobogott. Ezt a csarnokot azért nevezték átriumnak (ater = fekete) mivel a tűz bekormozta. Az etruszkok vallásáról vizsonylag kevés ismerettel rendelkezünk. Feltűnő jellemzője a kultuszgyakorlat aprólékos pontossága, az emberek aggályos alkalmazkodása az istenek akaratához, amit igyekeznek kifürkészni és magyarázni, valamint a mindent legyőző erők és halaszhatalan határidők állandó szorongató tudata. Tudunk kilenc villámsujtó istenükről, akiknek Tinia volt a vezetője. O nagyvonalakban a görög Zeusz megfelelője. Társai Menrva (Athéné) és Uni (Héra) istennők. Ezt az egyetértő istenháromságot általában egy templomban tisztelték, de minden városban kapukat és utcákat is szenteltek nekik. Az i.e. IV. század körül az etruszk vallásban ismeretes volt Setlans istenség -Vulcanus megfelelője- vagyis az etruszk Héphaisztosz. Isteneik, mitoszaik és kultuszaik jellemző sajátossága, hogy a megfelelő görög formákkal párhuzamosan alakultak. A villámnak a világ népei közül a legnagyobb jelentőséget az etruszkok tulajdonították, egész fulgurációs-tudományt alakítottak ki: hittek a "tanácsadó", a "figyelmeztető", a "családi" és a "tekintélyi-villámban" is, de a villámok engesztelésével, megkérdezésével, távoltartásával sőt levezetésével is foglalkoztak. A villámok megkérdezése az ég templomának 16 régiója (övezete) szerint történt. A régiók az égtájak szerint 4 nagy csoportba (Nyugat: pars hostilis= baljós rész; Észak: pars postica= hátsó rész; Kelet: pars familiaris= kedvező rész; Dél: pars antica= elülső rész) ezek mindegyike újabb négy kisebb csoportra volt osztva. Setlans (Vulcanus) mint a föld és a természet istenségeinek egyike a dél-keleti részre esett s az ebben az irányban lecsapó villámot kedvező jelnek tekintették. Megfigyelték honnan jön s hová megy, ha lecsapott hová csapott, mert jelentőséget tulajdonítottak az érintett helynek is. Megfigyelték a villám alakját és a lecsapás napját is. A színük, hatásuk, az évszak és az égtájak szerint 11 fajta villámot különböztettek meg. A 11 villámféleség közül hármat Tinia-nak, illetve Tin-nek zulajdonítottak. Rin kezdetleges bronz szobrocskája, amit a Museo Nazionale di Villa Giulia-ban őriznek- jobbjában villámot tartó ruhátlan ifjút ábrázol. A fulgeriator (villámjós) az égen mutatkozó jelekből kiszűrte melyik istentől jött az üzenet az embernek, s hogy jót vagy rosszat jelent-e az? Seneca írja, hogy az etruszkok úgy vélik a felhők azért ütköznek össze, hogy villámok keletkezzenek; minthogy ugyanis mindent az istenekre vezetnek vissza az a felfogásuk, hogy nem azért jelentenek valamit, mert létrejöttek, hanem azért jöttek létre, hogy jelentsenek valamit. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy az egyetlen arany jelvény, mely az ókori világból ránk maradt és istenszoborhoz tartozott, a villámmal kapcsolatos. Assur városában, az asszír uralkodók székhelyén találták és III. Sulmanu-asaridu király (858-824) ajánlotta fel az aranylapból formált két ágra bomló villámot kezében tartó szobrot Adad-nak, a viharistennek. Az etruszkok, akik a Tiberistől északra éltek és hatalmukat majdnem egész Itáliára kiterjesztették, 474-ben a syrakusai hajóhadtól elszenvedett vereségük miatt