Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

I. rész Kiállítások - Réti Rezső: „A tűzvédelem története az őskortól napjainkig"

ben gyűjteményünk alig gyarapodott régebbi korok műtárgyaival. Ezeket legtöbbször a tűzoltó testületek ajánlották fel a múzeumunknak, de mostanában inkább saját helyi gyűjteményeikben helyezik el relikviáikat. A rendszerváltás idején még arra is volt példa, hogy egyes közösségek visszaigényelték a korábban szinte „ránk erőszakolt" tárgyaikat. Szerencsére a múzeum gyűjteménye elég bőséges, inkább raktározási gondjaink vannak és a kiállítási területünk korlátozott. Több próbálkozás is történt ezek megoldására, de sem új múzeumépület nem épült, sem a meglévő bővítése nem történt meg. Ezért nem láthatók múzeumunkban gyűjteményünk legértékesebb, leglátványosabb darabjai, a korabeli gépjárműfecskendők. A szűkös anyagi lehetőségek miatt két szakaszban készült el a felújítás. Az első rész az őskortól a második világháborúig, a második rész az 1990-es évek közepéig dolgozta fel a tűzvédelem történetét. A grafikai munkák kivételével az összes feladatot - a tervezést, a szükséges anyagok, eszközök beszerzését, a helyszín előkészítését, a szerelési munkákat, az installálást, a kiállítási tárgyak tisztítását, restaurálását - a múzeum munkatársai végezték. A kiállítás első szakaszát, öt termét 1996. május 2-án a Flórián napi ünnepségek keretében Kuncze Gábor belügyminiszter nyitotta meg. Miniszteri látogatásra a múzeum fennállása óta még nem került sor, ezért ez komoly elismerése volt a tűzoltóság áldozatkész hagyománytiszteletének és a múzeum több évtizedes munkájának. A kiállítás elsősorban időrendben követi a tűzvédelem fejlődését, a tűz elleni küzdelem évezredes harcát, a tűzrendészet és a tűzoltó eszközök tökéletesedését. Ez a fejlődés természetesen nem volt egyenletes, ezért a bemutató is hangsúlyozottabban foglalkozik egy-egy részlettel, tűzoltástörténeti szempontból jelentősebb eseménnyel. A tűzvédelem állapota pontosan tükrözi egy társadalom fejlettségét, mert a tűzvészek ellen a közösségek mindig a legszervezettebben és a rendelkezésükre álló leghatékonyabb eszközökkel küzdöttek. Ez a sokrétű küzdelem követhető nyomon már az első teremben is, amelyben az őskortól a Római Birodalom végéig tartó időszakot mutattuk be. Itt kapott helyet Szent Flórián 1733-ban Balthasar Jais által készített oltárszobra, amelynek korábbi tulajdonosa Pécsi Sándor neves színművészünk volt. Az ókor legszervezettebb tűzvédelme a Római Birodalomban valósult meg, katonai és önkéntes tűzoltó osztagok álltak készenlétben. Hazánkban az egykori Pannónia provincia területéről számos tűzoltó vonatkozású emlék került elő, közülük a leghíresebb az aquincumi polgárvárosi tűzoltólaktanya feltárásánál előkerült víziorgona maradvány. Az aquincumi víziorgona működő rekonstrukciója nagy érdeklődést váltott ki szakmai körökben, több külföldi kiállítás anyagában szerepelt, így pl. a hannoveri világkiállításon is bemutattuk. A következő terem anyaga a középkor tűzvédelmével foglalkozik, a céhek és a diákság tűzoltási szervezeteit, az első hatékony tűzoltó eszközöket, a vízipuskát és a gólyanyakú fecskendőt, valamint a tömlővel történő tűzoltás feltalálóját a