Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

körlapokból később alakult ki az egy vagy két bőrgalléros (ezek is fémrészekkel voltak összefogva) s végül a teljesen fémből készültek zárták a fejlődés hosszú útját. A fémdugattyúk kivételével az összes többi a kiszáradás következtében változtatta a méretét. A bőrgallér ha kiszáradt, könnyen mozgott a hengerben, ám ugyanakkor nem zárt légmentesen. Amikor vizet szívott magába, akkor viszont erősen megdagadt, nehezen volt mozgatható, beszorult. A fémből készülteknél a jól becsiszolt dugattyú a hengerrel azonos anyagból gyártva azzal együtt és egyenletesen terjedt ki a hőmérséklet változásának hatására. A súrlódás csökkentésére olajozták a hengert s ezért a fémdugattyúba olajgyűrűket esztergáltak.

42 12. ábra. Ktesibios víziorgonájának elviz szerkezeti és működési vázlata, Philon leírása alapján készített rajz. (Feldhaus: Technik der Antike und des Mittelalters, Potzdam, 1931.) Mivel a technika egyértelműen a csiszolt fémdugattyút tartja fejlettebbeknek a bőrözöttel szemben, nézzük meg, ismerünk-e ilyen típust a római időkből? Az eddig feltárt 9 szivattyú leletből kettő volt ilyen megoldású. Az egyik a Castrum Nóvumban Civitá Vecchia közelében (az olaszországi Bolsena mellett) 1876-ban