Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Csicsmann Gyula-Galántai Judit: Világtalálmány parancsra

hajlott, és azon köz vélemény támadott, hogy annak, a' ki ezen üregbe menne, azonnal ájulva á földre kellene terülnie. (7-8. kép.) A' mint azon közben két minás a' jelen készülettel felruháztatott, a' zárajtón Tévő kis ajtótskán mind ketten bébotsáttattak, még pedig úgy, hogy mind a' kettő egy egy fáklyát és csengetyűt vinne magával. A' fáklyák alig pislogtak, és még is mind ketten bátran, 's ébren jártak fel 's alá ezen térben, minden kérdésre feleltek, 's a' csengetyűvel minden szólilásra jelét adták jóllétőknek." 7-6. kép. A feltöltőszelep és alkatrészei A próba helyszínén kialakult viszonyokra jellemző, hogy amikor a kis ajtót ismét kinyitották, a kiáramló fojtó pára szinte mellbe vágta a bizottság tagjait, elakasztva a szakértők lélegzetét. Az ott lévő segéderőknek pedig kézifecskendővel kellett vízzel hígított szalmiákszesszel lecsapatniuk az ártalmas párát, hogy a tudós urak egyáltalán megmaradhassanak a környéken. A próbát végző minások 22 percig tartózkodtak az alagútban, a bizottság szerint ennyi idő elegendő minden, hasonló helyzetben elvégzendő tevékenységre. Megvizsgálták azt is, maradt-e levegő a palackokban. Azt találták, hogy az egyik próbatévő 31 perc alatt levegője háromnegyedét használta el, a másik pedig 33 perc alatt kiürítette a „levegői készületet". „Már most ezen próbából kitetszett, hogy 30 perczenet legkevesebb, a' mire számot tarthatni, minthogy mindazonáltal ez azon gazdálkodástól függ, melly szerént a' készség igazgattatik, és minthogy ezt is tekéntetbe kell venni, hogy a' két próbaember bátor 's csendes állapotban volt; a' valóban veszélyes állapotban pedig a' segéd embereknek indulatosabb állapotban kell lenniek, és szorultságban kevéssé gazdálkodhatnának a' levegő készséggel; tehát á legkedvetlenebb környűletekhez szabva legkevesebbnek 20-15 minutumi beérés vétetik." A bizottság katonai szakértői kijelentették, a próba alatt az alagútban töltött idő hosszabb volt, mint amennyi éles bevetéskor a minások rendelkezésére áll, ráadásul ha ehhez hozzáveszik a természetes fáradási is, az idő tovább rövidül. A többi bizottsági tag arra az álláspontra helyezkedett, hogy bármilyen más sürgős esetben sem várható el a véderőtől, hogy negyed óránál többet töltsön veszélyes körülmények között. A testület végül konszenzusos véleményt alkotott a Kőszeghi-Mártony Károly-féle életmentő készületről: „...ők a' TT. tábor intézői