Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Csicsmann Gyula-Galántai Judit: Világtalálmány parancsra

két fő részre lehet bontani: a szemüveges kecskebőr sisakra és a körülbelül 6 literes palackra. A palack három, utólag összeillesztett darabból állt: a palástból, valamint két félgömbből. A részeket, nem ismervén még akkoriban a hegesztés eljárását, kovácsolással illesztették össze. Először a palástot alakították hengerré, a szélét pedig izzásig hevítették, így kalapálták „egybefüggő csővé". A két félgömböt szintén hevítéssel és kalapálással helyezték fel, így előállt az „egy vonásnyi vastag kalapált vasból készült bődön". A technológia nagyszerűségét bizonyítja, hogy a bizottság előtt a készüléket 60 „légköri nyomattal" próbálták ki. Ez a mai mértékegységek szerint körülbelül 60 bar-nak felelne meg. A tervező által megálmodott üzemi nyomás egyébként 20 légköri nyomat volt. A palack alsó részére szerelték a feltöltőszelepet. A felső részről két cső indult a sisakhoz, melyek találkozásához egy „angol csapot" szereltek (3-4. kép). Az egyiken áramlott a sűrített levegő, a másikat ónnal töltötték fel. Ez utóbbi cső az egyensúly megtartását segítette elő. Az angol csap szolgált egyrészt zárásra-nyitásra, másrészt a beáramló levegő mennyiségének szabályozására. 3. kép. Az angolcsappal ellátott kenderzsineggel szigetelt légzőcső, amely az álarcot kötötte össze a palackkal