Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

I. rész Kiállítások - L. Szabó Béla: A sugárcsövek és a vízzeloltás fejlődéstörténete

I. Sugárcső kiállítás A sugárcsö kiállítás első tablóján látható a sugárcső kompozíció, mely a fejlődés sorrendjét érzékelteti. (2. kép) Sugárképek, sugárfajták A kiállítás második tablóján működés közben mutatjuk be azokat a sugárfajtákat, melyekkel a tűzoltók tüzet oltanak. (3. kép) Kötött sugár Kötött sugár védő sugárral, (védővízfüggöny) Hosszú szórt sugár Rövid szórt sugár Vízköd sugár Egyszerű sugárcsövek Az első vitrinben az egyszerű sugárcsövek bemutatását a háromszáz évvel ezelőtt alkalmazott gólyanyakú fecskendő sugárcsövével kezdjük. (4. kép) A fejlődés során egyre többféle bronzból, rézből gyártott egyszerű sugárcsövet alkalmaztak. Az egyszerű sugárcsövekkel csakis kötött sugárral lehetett tüzet oltani. Az első vitrinben látható sugárcsövek - egy kivételével - zárószerkezettel, cserélhető lövőkével, stb. nem rendelkeztek. Hazánkban kezdetben külföldön vásárolt sugárcsövekkel oltottak tüzet. A magyar fecskendő gyárosok hamar felismerték a lehetőséget és pl. a Walser cég már 1858-ban gyártott egyszerű sugárcsöveket. Zárható és különleges sugárcsövek A második vitrinben látható bronz, réz sugárcsövek többsége már a kombinált, vagy többcélú sugárcsövek csoportjába tartozik. Főbb jellemzőik, hogy cserélhető lövőkével rendelkeztek. (5. kép) Lényeges fejlődés következett be azáltal, hogy a kötött sugáron kívül szórt, porlasztott sugárral is oltottak tüzet. Vízszórófejek segítségével csökkentették a vízszemcsék nagyságát, javult a víz hűtőhatása és csökkent a vízkár. Az első és a második vitrinben kiállított sugárcsövek többségét lovak által vontatott, kézzel működtetett dugattyús fecskendőkhöz kapcsolták. Nyilvánvaló, így a sugárcső előtti nyomás nem volt több 3-4 bar-nál.