Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

I. rész Kiállítások - Réti Rezső: „A tűzvédelem története az őskortól napjainkig"

holland Jan van der Heydent és az 1600-as évek végén kiadott saját metszeteivel illusztrált szakkönyvét ismerteti. A harmadik teremben a magyar szervezett tűzoltóságok létrejöttéről és működésük kezdeti időszakáról láthatunk összefoglalást. Rösch Frigyes soproni, Gr. Széchenyi Ödön fővárosi parancsnok, József főherceg személyes tárgyai, a tüzoltóversenyek díjai, egyenruházatok mellett értékes képzőművészeti tárgyakat is kiállítottunk. Feszty „Árpád Kárvallottak" című képén egy tűzvész megrázó következményeit festette meg. József főherceg mellszobrát Stróbl Alajos készítette az 1904-es III. nemzetközi tűzoltókongresszus alkalmából. A negyedik terem a századforduló tűzoltástechnikai eszközeit sorakoztatja fel. Szabó Pál gőzfecskendője és Kőszeghy Mártony Károly légzőkészüléke a korszak nagy találmánya. A kiállított égésmaradványok a nagy tűzkatasztrófákra és áidozataikra emlékeztetnek. Szilágyi Margit „Riadó" című szoborkompozíciója a tűzoltók tűzhöz történő vonulását ábrázolja. Az ötödik teremben a tűzoltóság motorizációját, a világ első gépjárműfecskendőjét, az elektromos tűzjelzés fejlődését, Szilvay Kornél fővárosi tűzoltótiszt munkásságát és leghíresebb találmányát, a szárazoltógépet ismerhetjük meg. Az 1920-as évek végétől a kisebb tűzoltási feladatok ellátására fejlesztették ki, az ún. kismotorfecskendőket, amelyeket kis súlyuk miatt könnyen lehetett szállítani. Ezt a termünket a későbbiekben újra átrendeztük. A kiállítás második része, további két terem a II. világháborútól napjainkig, 1996-ig foglalkozik a tűzvédelem fejlődésével, de a múzeumi vezetőváltás és a pénzügyi nehézségek miatt ennek átadása két évvel elhalasztódott. A továbbépítéshez az anyagi feltételeket végül a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatán elnyert pénzalapból sikerült biztosítanunk. Közben változtattunk a kiállítás előadásmódján is. Az oktanorm installációból készült tablók és vitrinek használata mellett életképek összeállítását is elterveztük. A tablók semleges hátterét homokszínű tapéta használatával oldottuk meg, így a tárgyak és a fotók környezetükből kiemelkedve hangsúlyozottabbá váltak. A forgatókönyv összeállításához alapos kutatómunkát kellett végezni, mert a háború utáni szaktörténeti munkák sok kérdéssel nem foglalkoztak, kevés adatot tartalmaztak. Hosszas előkészítés után, az 1997 őszén kezdődött munka 1998 májusára készült el. A tűzoltóság vezetőinek, a múzeumi közélet kiválóságainak és a külföldi társmúzeumok képviselőinek jelenlétében Trogmayer Ottó professzor, a Szegedi Múzeum nyugalmazott igazgatója nyitotta meg a teljessé vált kiállítást, amely időközben a tűzoltó érem és sisak kiállításokkal is kibővült. Az új termekben a II. világháborút közvetlenül megelőző időszaktól, a légoltalmi felkészüléstől az 1990-es évek közepéig, az új tűzvédelmi törvény megszületéséig követhető a magyar tűzvédelem története. A tűzoltóság kiképzése és korszerű felszerelése a légoltalmi feladatokra az 1930-as évek végén kezdődött. A háború poklában a tűzoltók egyedül viselték a légoltalmi szervezet vezetésének felelősségét és terhét, még életük árán is segítettek, mentettek. Hatalmas veszteségeik ellenére jelentős szerepet vállaltak az újjáépítésben. Az 1948-ban létrehozott állami tűzoltóság régi vágya volt a testüle-