Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

6. sz. kép Tűzvész Bernben a XV. század végén, (Egykorú metszet után.) Bild 6 Brand in Bern, am Ende des XV. Jht.) 4. A második legrégebbi adatunk tűzoltófecskendőről (1521) Második legrégebbi adatunk szerint 1521-ben Eperjesen vettek egy instrumentumot, amelyre a tűz oltásánál volt szükség. A város számadáskönyvébe 1521. november 30-án vezették be a következőket: „Pro instrumento ad extinguendum ignem den. 75."

7 Mit érthetünk „instrumentum" alatt? Nos, ez a szó egyaránt jelöl eszközt, szerszámot, felszerelést, szert és szerelvényt. Vonatkozhat tehát akár vízipuskára, de egyéb tűzoltófelszerelésre is, bár a kor felszereléseit tekintve azok zömükben vödrök és bontószerszámok voltak. Ezeket viszont a régi számadások a nevükön nevezték. Pl. a csáklyát így: Tsáklya, Harpago, Hana, Contus, Feuer-haggen, Horog stb. Bártfa város számadáskönyvében 1444. március 13-i bejegyzés szerint: „Feuerhockin den. 75", vagyis a tűzhorgot 75 dénárért vásárolták.

8 Pozsonyban is korán, már 1451-ben voltak tűzoltócsáklyák. A számadáskönyvbe tett bejegyzés szerint „feuer Hőken" a nevük. A két, fából készültért 10 D.-t adtak ki.

9 A 75 dénáros vételárból milyen következtetésre juthatunk: 1538-ból ismeretesek bizonyos árak,