Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

30. sz. kép Állítható sugárcsövű würtzburgi fa kézifecskendő 1450-ből Bild 30 Würzburger handspritze aus Holz (1450), mit einem festgemachten Strahlrohr Mivel azonban nyomószelepe ennek a típusnak még nem volt, szíváskor a lövőkéjét kézzel kellett befogni. Ha egy ilyen fecskendőt dézsába vagy fakádba rögzítenénk és nyomószeleppel, valamint nyomókarral látnánk el, előttünk állna az egyhengeres hordozható fecskendő őspéldánya. Az első nyomtatott ábra vízipuska készenlétben tartásáról 1548-ból ismeretes. Agricola már korábban idézett művének kilencedik könyvében, a 209. ábrán, amin a kemence építéséhez használt szerszámokat ábrázolták, bőrvödrök, csáklyák és hosszú nyelű kalapács mellett egy vízipuska is helyet kapott. A tűzoltó-szakirodalom szerint az első sikeresebb próbálkozás az olyan hatásosabb fecskendő megszerkesztése terén, ami több vizet folytatólagosan tudott kifecskendezni Anton Platner friedbergi aranyműves nevéhez fűződik, aki Augsburg számára készített újfajta fecskendőt. Augsburg városa a XIV. században nőtt nagyra 178 hektár területet foglalván el (bár meg kell hagyni, hogy lakosainak kétharmada a XIV—XV. században telje-