Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

zá, vagy a rúdnak alul csavarja van. A körös-körül bőrrel bevont korongon öt vagy hat kerek, vagy hosszúkás furat van csillagszerűen elrendezve. A dugattyú átmérője egyezik a szivattyúcsövek belső átmérőjével, s így csak azokban mozoghat fel-alá. Amikor a szivattyúkezelő a dugattyúrudat felfelé húzza, akkor a korong lyukain felszívott vizet, amely a bőrszelepet lenyomja, egészen a szivattyúcső vagy a kiöntőcső nyílásáig emeli, ahonnan a víz elfolyik. Ezzel egy időben kinyílik a szívószelep a perselyben, hogy a szívófejbe beáramló víz a légnyomás hatására újból felszállhasson a szivatytyúcsőben. Amikor a munkás a dugattyúrudat lefelé nyomja, akkor bezárul a szívószelep és a víz a dugattyúszelepen át a magasba száll." Agricola arra is utal, hogy „mivel a fából való szivattyútörzsök könynyen megrepedhet, jobb azt ólomból, rézből, vagy bronzból önteni". A vödör- vagy kannasoros vízemelő gépek, amiknél egy kanna kb. 1,7 liter vizet merített és emelt a magasba, a tűzoltófecskendő múltja szempontjából ugyancsak kívül esnek a technikai példák köréből, sőt a vári, illetve a városi vízemelő gépek vonatkozásában sem jöttek számításba. Helyesen vélekedett Zolnay László, amikor megállapította, hogy más feladat volt a vizet alulról pl. a budai Duna-partról a várba felnyomni, mint a bányavizet a felszínen működött „gépely" segítségével felemelni. A vízemelés a bányáknál egyenes vonalú mozgással történt, ami nem volt megvalósítható Budán vagy Esztergomban, mivel mindkettőnél a természetes Duna-vízszint és a vízemelés célpontja között jelentős oldalirányú távolság volt.

69 Összegezve a bányák víztelenítésére használt gépezetek terén tett szemlénket, megállapíthatjuk, hogy nem valószínű az, hogy azok közvetlenül hatottak volna a tűzoltófecskendők kialakítására. Ámbár akik ilyen nagy gépelyeket készítettek, mint pl. Hans gépmester, azok képesek lehettek tűzoltófecskendő elkészítésére is. 11. Milyen külföldi tüzoltófecskendőket ismerünk az 1400—1500-as évekből? Azt, hogy Hofer János 1526-ban elkészített tűzoltófecskendője milyen nagyjelentőségű munka a maga nemében, akkor értékelhetjük igazán, ha megvizsgáljuk, milyen tűzoltófecskendőket ismer a tűzoltás története az 1400-as, 1500-as évekből? Amint már említettük, először is a nürnbergi vízipuskákat (1439-től). Ezek közül egész korai példányok is fennmaradtak. Számos külföldi múzeum őriz eredeti fecskendőt és alkatrészt a késői középkorból. A legrégibb ezek közül Mende-ben (Franciaország) található, és állítólag 1409-ből származik, de megtalálásának helye és eredeti tulajdonosa ismeretlen. Egyébként 1499 és 1544 közötti időből származó eredeti vízipuskákból mintegy 50 darabot őriz a Germán Nemzeti Múzeum Nürnbergben. Az öntött bronz vízipuskák 60—65 cm hosszúak voltak és kb. 1,5—2 liter vizet tudtak velük egyszerre felszívni, majd kinyomni. Nürn-