Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)
I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz
10. A bányák vízmentesítésére használt szivattyúk ismereteit hasznosíthatta-e a pozsonyi fecskendő készítője ? A technika történetének még van egy területe, ahol a szivattyúk igen fontos szerepet játszottak, s ez a bányászat. Az első bányavízemelőt 1440—41-ben Körmöcbányán Rollner Konrád bányagróf építette. A bányának 1462-ben már hat ilyen készüléke volt. A XVI. század elején az újbányái aknákat is vízemelő „gépelyekkel" vízmentesítették. A XV. században a rézbányászat mély válságba került, pedig az európai piacon ekkor már nagy volt a réz iránti kereslet. A termelés azonban egyre nehezebb és költségesebb lett, mert mélyebbre kellett fúrni a tárnákat, amiket ezért elöntött a víz. Sorra buktak meg a közvetítő kereskedőknek kiszolgáltatott vállalkozók, miközben a termelés technikája nem változott. Végül a krakkói Thurzó János nagyszabású vállalkozása keretében megfelelő nagy tőkét mozgósított, új szervezeti kereteket hozott létre, és megoldotta a bányavíz elvezetésének technikai problémáját. 1475-ben megállapod ott a királyi kamarával, hogy vízemelő gépelyeivel vállalkozik a selmeci bányák víztelenítésére. Ezért a bányászott nemesfémek egyharmadát és gépelyenként még egy aranyat kapott. Vállalkozása annyira bevált, hogy a Fuggerekkel társulva a Thurzók monopolizálták a réztermelést és a kereskedelmet. Mátyás király látva Thurzó János technikai újításának nagy előnyét, Selmec mellett az összes többi felső-magyarországi bányára is működési engedélyt adott neki, sőt a Thurzó-féle vízmentesítő vállalatnak minden így termelt márka-súlynyi ezüst után 4 arany forintot ígért. Selmecen 1518-ban Hans besztercebányai „Kunstmeister" vízemelő gépezete működött. Erről a gépmesterről Hans Dernschwam, a Fuggerek egykori faktora is említést tesz 1563-ban írt munkájában, s Meister János gépmesternek nevezi, aki a vájnaméretek felvételét végezte 1526 elején 65 . A körmöci bányák ezeknek a XV. századi vízmentesítő gépezeteknek köszönhették akkori fejlődésüket. Amikor a XVI. század első felében ezeket a berendezéseket tűzvész pusztította el, a bányák is hanyatlásnak indultak. 66 Először érthetetlennek tűnhet az, hogy a vízemeló gépezeteket tűz pusztította el, de mindjárt érthetővé válik, ha közelebbről megismerkedünk azokkal. Ezeket a lovakkal hajtott járgányos, a „labdás vízemelő gépek" sorába tartozott monstrumokat úgyszólván teljesen fából építették. A labdás vízemelő gépeknél a labdákat bőrbe varrt lószőr képezte, és ezeket használták dugattyúként. Mivel Selmecen a bánya körülményei megkövetelték, egyetlen telér miatt 3 ilyen gépet állítottak fel úgy, hogy a következőket az előzőnél mindig mélyebbre helyezték. A legalsó és legmélyebb zsbmpból az első csatornába emelte a vizet, ahonnan az a második zsompba folyt, a középső gép azután a második csatornába emelte, ahonnét a harmadik zsompba gyűlt öszsze. A külső szintre telepített legfelső gép végül a tárócsatornába emelte a vizet, ami onnét elfolyt. A három gépet 96 ló hajtotta. Ezek lejtős
