Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

túlzóak-e? Ismeretes, hogy az esztergomi várhegy 156 m magas. Ha innen egy tartályból csővezetéken át a vizet alul kiengednénk, a vízsugár kb. 15 atmoszférás túlnyomással áramlana ki. A vas vízvezeték csőből egyetlen darab sem ismert, viszont maradtak fenn a középkorból égetett agyagcsövek. Ezek méreteit alapul véve az esztergomi csővezeték belső átmérőjét 60 milliméteresnek vesszük, és feltételezzük, hogy a kilépő vízsugár ily átmérőjű csövön szabadon tör az ég felé. Az emberi nyak vastagsága ennek kb. kétszerese, de valószínűsíthető, hogy Cselebi a cső külső vastagságát adta meg. (Egy 60 mm belső átmérőjű csövön ezzel a nyomással percenként 5820 liter víz folyik keresztül.) Ebből az adatból visszakövetkeztetve a felső várban lévő csorgókút víztartója kb. 5 méter átmérőjű olyan medence lehetett, amiben a víz magassága elérte az 1 métert, vagyis mintegy 20 köbméter vizet tartalmazott. Ekkora medencéből egy 60 mm átmérőjű nyíláson át 30 perc alatt 179 600 liter víz távozik el, s még marad a tartályban 16 900 liter, vagyis a félórás működésre vonatkozó megállapítása a török világutazónak elfogadható. Mit jelent a „három Szulejmánie minaretjénél magasabbra emelkedett" vízsugár? A 60 mm átmérőjű csőnél a sugár elméletileg számított magassága esetünkben 133 méter, a gyakorlati ennél jóval kisebb: 86 méter.

55 A Szulejmánie mecset minaretjének magasságát nem ismerjük, de az egri minaret magassága köztudottan 35 méter, s ha ezt vesszük alapul, akkor a török utazó nem sokat tévedett a vízsugár magasságának szemmel történt megállapításánál. Az ismertetett leírásokból az esztergomi vízműnél a következő munkafolyamatokat lehet megkülönböztetni: 1. A Duna vizének az alsó gyűjtőmedencébe történő beemelése lapátkerékkel hajtott többdugattyús szivattyúval. 2. A tisztított (ülepített?) víznek a felnyomása a felső vízgyűjtő medencébe. Ehhez volt szükség a dugattyús szivattyúra, amit az a hengerkerék működtethetett, amit a melegvíz-forrás vizével hajtottak meg. 3. A víz leeresztése a felszálló csövön át, amire valószínűleg a fagyveszély, illetve tisztítás miatt volt szükség. A víz felnyomására olyan szivattyút kellett alkalmaznia az esztergomi vízmű építőjének, amely képes volt a 156 méter magas csőben a vízoszlopot olyannyira felemelni, hogy az afelső csorgókút víztartójába jusson. (A feltételezett 60 mm-es belső átmérőjű csőnél a vízoszlop súlya 1372 kg.) Ismeretes, hogy a dugattyús szivattyúknak az a jellemzője, hogy kis vízmennyiséget nagy nyomás ellenében szállítanak, s hogy a lüktető vízszállítás miatt ezek lassú fordulattal járathatók. Ennek ismeretében járt el az esztergomi szivattyú mestere is, s valószínűleg nem egy, hanem két hengert és a meghajtásnál nagy áttételt alkalmazott, hiszen az esztergomi vízmű esetében a szivattyú teljesítményszükséglete 103 lóerő. Ki lehetett a csodálatos esztergomi vízmű mestere? Vasari Giorgio (olasz festő, épíjtész és író, 1511 —1574), Cbimenti Camicia itáliai építészről azt írja, hogy Mátyás király szolgálatában 1474-ben palotákat,