Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

Láthatjuk, hogy a rajzon ábrázolt szélkazán nélküli fecskendő jóval fiatalabb, mint a várak leltáraiban szereplők, illetve, mint a pozsonyi fecskendő. Ilyen típusú fecskendőket az 1700-as évek második felétől gyártottak, minden bizonnyal azért, mert olcsóbbak voltak, mint a szélkazánosak. A várak fecskendői még egyszerűbb kivitelűek és jóval kezdetlegesebbek lehettek. Talán nem járunk messzire az igazságtól, ha szerkezetüket tekintve a strassburgi ütőfecskendőre gondolunk. Egy 14 cm dugattyúátmérőjűt 1707-ből a svájci tartományi múzeum őriz. Bélidor «Architecture hydraulique" (Párizs, 1737—1753) könyvének egyik ábráján kerekekre szerelve ábrázoltak egy ilyen egyszerű fecskendőt. Számunkra itt most csak a fecskendőszerkezet az érdekes, mert szántalpakra szerelve, hordozható kivitelben, egy hengerrel elképzelve, előttünk áll váraink fantomfecskendője. Mivel azonban olyan adat, amely egyértelműen eldöntené azt a kérdést, hogy valójában milyen szerkezetű fecskendőket takarnak a leltári adatok, ez ideig nem került elő, és eredeti fecskendő sem maradt ránk, számolnunk kell azzal is, hogy azok, vagy legalábbis egy részük egyszerű kézi vízipuska lehetett. Akkor viszont visszatérve a trencsényi várostrom leírásához, arra is gondolhatunk, hogy azokat a leírásban említett bivalybórök nedvesen tartására használták. Segítségükkel — fedezék mögül — az asztagok tetején lévő bőröket is locsolhatták. 8. Városi vízművek szivattyúi voltak a tűzoltófecskendő elődei? A tűzoltófecskendő fejlődését ez ideig számos szakíró fejtegette. Valamennyien úgy vélekedtek, hogy annak újabb feltalálása egymástól függetlenül több helyen is megtörténhetett. Az előzmények vizsgálatánál úgy tűnik, hogy egy terület, mégpedig a technikatörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű taposómalmos vagy járgányos meghajtású vízművek ez ideig nem kerültek a tűzoltó-szakírók érdeklődési körében. Mit tudunk ezekről egyáltalán, és mit a középkori Magyarország vonatkozásában? 8.1. Buda első vízműve (1416) Már a bevezetőben említettük, hogy minden városban nagy gond volt a vízellátás. Budán sokáig csak barlangi kutakból és ciszternákból biztosították a vízellátást, továbbá vízhordóktól lehetett Duna-vizet vásárolni. A főváros azonban jóval többet követelt. Zsigmond király 1416-ban Hartmann Stainpeck nürnbergi rézkovácsnak (hengerkovácsnak, csőkovácsmesternek) 1000 rajnai forintot utaltatott ki, mert Hartmann „vor Zeiten das Wasser in Ofen auf Berg geleitet hat", vagyis Budán a vizet hegyre (a várba) felvezette. A budai építkezéssel kapcsolatban (az ún. Friss-palota építé-