Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)
I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz
dány, vagy leírás alapj án megvolt a lehetőség arra, hogy Magyarországon réz vízipuskákat készítsenek. Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy a középkori magyar bronzművesség olyan híres alkotást mondhat magáénak, mint a prágai várban fennmaradt Szent György-szobor, amit 1373-ban készített Kolozsvári Márton és testvére, György vitathatatlanná teszi, hogy a jóval egyszerűbb rézfecskendőt vagy vízipuskát is le tudták önteni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Budának és Sopronnak — és főleg a felvidéki bányavárosoknak — voltak ágyúöntő házai, amelyekben a tűzoltófecskendő alkatrészeit, illetve magát a vízipuskát is el tudták készíteni. A hadtörténelemből ismeretes, hogy a XIV. század végén már megjelent a kerekes ágyú Nagyszebenben, s valószínűleg az ország nyugati felében lévő városokban is ebben az időben kezdődött meg a lőfegyverek készítése. 1414-ben Pozsonyban Henrik ágyúmester gazdag iparosként tűnik fel. 1434-ben négy, 1438-ban hat mester foglalkozott a városban ágyúk gyártásával, jól felszerelt fegyvertára a „Püxenhof" és ágyúöntő műhelye volt Pozsonynak. Az 1430-as években Bártfán hét, lőfegyvereket készítő iparosról tudunk. Eperjesen is a XV. század elején indult el az ágyúgyártás. 1451-ben említik kifejezetten a város ágyúöntő műhelyét, „gyshaus"-át. Ismert eperjesi ágyúöntő mester volt Fülöp öntőmester, aki Bártfáról került Eperjesre. Mellette János és György kannaöntő mesterek végezték az ágyúöntést. A század első felében megvasalt faágyúk mellett főleg rézből és bronzból készült mozsarak és monstrum ágyúk gyártása folyt. Később rátértek a könnyebb és jobban kezelhető mozgékonyabbak készítésére, és az úgynevezett szakállas ágyúkat (hackenpuxen) öntötték nagyobb mennyiségben. A városi öntőműhelyvezetője a „puchsenmaister" volt, mellette néhány öntő és rézműves dolgozott, ezek többnyire szerződéses viszonyban álltak a várossal, és elég magas évi fizetést kaptak. Az ágyúöntő műhelyekben agyagformákra öntötték a legfontosabb alkatrészt, az ágyúcsövet, a többi alkatrészt kovácsok, ácsok készítették el saját műhelyeikben. 24 Mindezekből kitűnik, hogy a technikai felkészültség Magyarországon már az 1400-as évek elején megvolt arra, hogy az egyszerű tűzoltófecskendőt el tudják készíteni akár leírás, akár idekerült példány alapján. Mivel az egervári és az eperjesi tűzoltófecskendők időben megelőzték a pozsonyit, azok ismerete segíthette Hofer János munkáját. 7. Magyarországi adatok tűzoltófecskendőkről 1600-ig bezárólag. Milyen szerkezetűek lehettek váraink tűzoltófecskendői? Azt, hogy készítettek nálunk egyszerű tűzoltófecskendőket, tanúsítják a várak leltárainak és a városok számadáskönyveinek fecskendőkre vonatkozó adatai. Mit mutatnak ezek az adatok? Időrendi táblázatba foglalva a következőket:
