Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)
I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918
után a testület részére ajándékozott zászlószalagok feltűzése, majd pedig a szolgálati érmek kiosztása következett. Ezután a díszbe öltözött 150 fos tűzoltócsapat, hat szerrel, a katonazenekar által játszott induló hangjaira, Reeh György főparancsnok vezetésével vonult el az ünneplő tömeg előtt. Este a tűzoltók által bemutatott gyakorlatokat láthatták az érdeklődők, majd a napot táncmulatság zárta, ami szép anyagi sikert is hozott. A testület a jubileum alkalmából volt tagját, Perczel Dezső belügyminisztert táviratilag üdvözölte, aki levélben válaszolva köszöntötte a testületet. A levélből kiderült, hogy Perczel Dezső — mint a pécsi püspöki jogakadémia hallgatój a — tevékenyen részt vett a pécsi tűzoltóegyesüfetben. Amikor az egyesület az első modern tűzifecskendőt meghozatta, azt az állomásról nagy ünnepség keretében vitték a városba. A vasútállomáson megjelent tűzoltók csapata, a miniszter visszaemlékezése szerint a fecskendőt ügy fogadta, mint valami győzelmi ágyút. Erre a díszmenetre kikönyörögték a pécsi püspök négy szürke lovát, és azokat fogták az új fecskendő elé. A fecskendő Dákján ülve a lovakat akkor Perczel joghallgató hajtotta. 222 Legalábbis ő az egyletnek írott üdvözletében így emlékezett vissza az eseményekre. A pécsi tűzoltóknak az 1898-as év nemcsak jubileumot, örömöt, hanem bánatot, szomorúságot is hozott. A pécsi Napló 223 szerencsétlenül járt tűzoltókról adott hírt. A Teleki-féle hányatelepi szőlőben tűzeset volt, amit a bányatelepi és azok segítségére siető pécsi tűzoltók eloltottak. A bányatelepi tűzoltók másnap reggelig dolgoztak a tűz színhelyén, míg az utolsó parázs is elhamvadt. Ezután a nagy és esetlennek nevezett tűzoltófecskendő elé lovakat fogtak, hogy azt a 200 lépésnyi távolságra lévő raktárhelyiségbe vigyék. A kocsira mintegy 10 tűzoltó is ráült. A hepehupás, emelkedőkkel és lejtőkkel tűzdelt űton a nehéz fecskendő egy óvatlan pillanatban eldőlt, és a rajta ülők mind leestek. Ketten súlyosabb sérülést, csont- és bordatörést szenvedtek, de négyheti gyógykezelés után újra munka után nézhettek. Öten könnyebb sérüléssel, horzsolással megúszták az esetet. A Zsolnay-gyári tűzoltókat a városban támadt tűzhöz való kivonulásuk alkalmával azonban nagy szerencsétlenség érte, mert hárman meghaltak, ketten pedig könnyebb sérüléseket szenvedtek. Amikor a hegyről lefelé haladtak, akkor a nehéz fecskendőt, amit négy ló húzott, fékezni kellett. Azonban a fékberendezés nem működött, ezért a lejtőn felgyorsult fecskendő a hátsó pár lónak a hátsó lábait többször megütötte és végül felhorzsolta. Ezektől a hátulról kapott lökésektől a hátsó lovak megvadultak, amitől az előttük befogott lovak is futásnak eredtek. A két pár ló a nehéz fecskendőt elragadta és keresztül-kasul száguldott vele. Az elöl magányosan lovagló tűzoltótisztet a nehéz fecskendővel száguldó négyesfogat, lóval együtt elsodorta, aminek következményeként a lovas rögtön szörnyethalt. Az összeütközés miatt a fecskendővel vágtató lovak is elestek, a kocsifecskendő pedig a rajta ülő tűzoltókkal együtt felborult, akik közül hárman halálos, ketten pedig könnyebb (horzsoíásokat, ficamokat) sérüléseket szenvedtek. 224