Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

Néhány nappal később a Gáspár utcában özv. Misángyiné szalmafedeles háza égett. Ezt a szombaton éjjel egy órakor keletkezett tüzet a vészharangok kongása jelezte, és a tűzoltók kürtje is megszólalt, hogy tagjaikat tűzoltásra serkentse. Tehát a tűzoltók is kivonultak a helyszínre, de a házikó szalmafedelét már nem lehetett megmenteni.

126 A Pécsi Figyelőben a tűzoltósággal egy rövid kis cikk foglalkozott, ami a következőket tartalmazta:

127 „A félelem sajátos érzete döbbent meg bennünket, valahányszor olvassuk a lapokban, hogy majd itt, majd ott pusztított a tűzvész . . . félünk, mert. . . bennünket is érhet sorsharag, s akár véletlen, akár gondatlanság, avagy gonosz szándék következtében tűz tör ki házaink födelén: beáll a rémület, a kétségbeesés, s a veszély hatványozott mértékben tornyosul fejünk fölé az enyészet szörnyével fenyegetvén — minthogy ez idő szerint nincs rendezett intézményünk, mely erőt, bátorságot, s oltalmat nyújtana a veszedelemben, nincsenek képzett, szakavatott embereink, kik midőn megkondul a vészharang, harcra kelnek a szörnyű elem pusztító dühével, nincs — tűzoltóságunk! S ez nagy hiba!". . . A cikkíró ezt követően a tűzoltóegylet virágkorától annak hanyatlásáig tartó folyamatra utalt és véleményét a következőképpen fogalmazta meg: Az egylet „. . . egy ideig virágzott, s meg is felelt hivatásának, de lassanként úgy a nagyközösség, mint a városi hatóság rideg közönye folytán kezdett alább és alább szállani, végre elbukott ... A város hatósága, mely kezdetben oly hathatósan támogatta, s ambicionálta az egyletet, később megszüntette ama morális hatást, mely az anyagi támogatás mellett okvetlen megkívántatik minden ily egyesület életerejének s tetterős fennállásának biztosítására, aminek az lett a természetes következménye, hogy az egyleti szellem lankadt, az összekötő kapocs meglazult s oszlásnak indult az egész intézmény . . . nagy hiba volt az is, hogy az egylet vezetésével oly egyéneket bíztak meg, kik nem fejtettek ki kellő tevékenységet, buzgóságot, kik nem voltak képesek az egylet életerejét fenntartani. Ebben a hibában szenved egyleteink nagyrésze manapság is. Ezen állapot tarthatatlan! Okvetlenül és sürgősen intézkednünk kell, hogy ismét legyen rendszerezett és egy közel harmincezer lakossal bíró városnak megfelelő tűzoltóságunk ..." Ugyancsak a Pécsi Figyelőben olvashatjuk a következő cikket:

128 „Ki olt most tüzet? Tudva levőleg a város átvette a torna- és tűzoltóegylet minden plus és minus vagyonát, ezzel önmagától értetődik az is, hogy az egylet megszűnt, azaz nincs tűzoltóságunk. Kérdjük most már, hogy ki fog tüzet oltani, Isten ne adja, de ha mégis tűzeset támad? A múlt közgyűlés alkalmával elvártuk, hogy a midőn a tanács jelentést tett az átvételről, egyúttal a tűzbiztonság szempontjából valami javaslattal áll elő, azonban várakozásunk haszontalan volt, mert biz a tanács bölcsen hallgatott s a város atyái közt sem találkozott ember a ki felszólalt volna ez ügyben. Mondhatjuk, hogy gyönyörűséges állapot!" A következő cikk

129 címe, ami augusztusban jelent meg: „Flórián, segíts!" A cikkíró szent Flóriánt a védőszentet hívta végső segítőként, mert