Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása és fejlődése a legrégebbi időktől az önkéntes tűzoltóság megalakulásáig

tek, hogy megvárják annak a jelentését^ A „Tűzi Sereg" működéséről nem került elő dokumentum, ezért valószínű, hogy a megszervezésére a szabadságharc bukása előtt nem is került sor. A szabadságharc leverése utáni rémuralom pedig nem engedélyezett semmiféle szervezkedést. Pécsnek 1848-ban több mint 14 ezer lakosa volt. Az ipart űzők száma meghaladta a 800 főt és kb 200 kontár is tevékenykedett a következő mesterségekben: csizmadia, bocskoros, pokrócos, szabó, tímár, takács, varga, szíjgyártó, kötélverő, szűcs, kovács, lakatos, bognár, asztalos, ács, kocsmáros, mészáros, pék. A felsorolt mesterségeket űzők céhekbe tömörültek. Helyi adottságok révén különleges szerepet kapott és gyorsan fejlődött - a környező erdők jóvoltából - a kádár-ipar, valamint a kőfaragó-ipar. A Tettye patak mentén 16 működő malomról tudunk, amelyek között találhatók; lisztörlő-, papír-, olaj-, és fűrészmalmok is. Ha sorra vesszük a mesterségeket, könnyen belátható, hogy azok többsége tűzveszélyes. A felhasznált nyersanyagok, készanyagok, a tevékenység végzéséhez biztosított épületek többségében éghető anyagúak. Az alkalmazott fűtés, világítás és a technológiákban megtalálható tűzhasználat állandó tűzveszélyt rejtett magában. Igazi városjellege csak a belvárosnak volt, mert itt kőből és téglából épített házak, rendezettebb utcák voltak. Az utcák rendszeres kivilágítására a katonai hatóságok utasítására 1848-ban került sor. Az 1780-as és