Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása és fejlődése a legrégebbi időktől az önkéntes tűzoltóság megalakulásáig

része. Porrá égett a város jóljövedelmező vendéglője is. Az Összes kár jelentékenyebb az 1744-es tűzvész által okozott kárnál, mert a belvárosban lévő módosabb polgárok háza és a házban elhelyezett ingóságok értéke jóval magasabb volt, mint a külvárosi házacskáknál. A városban sűrűn előforduló és nagy pusztításokat okozó tűzesetek egyik fő oka a sok szalmatetős épület volt. Az 1740-es években a belvárosban mindössze 9 cseréppel fedett házat lehetett találni, míg az elővárosokban ez ritkaságszámba ment, sőt egyáltalán nem is volt. Fontos határozatot hozott 1763. november 1-én megtartott tanácsülés. A magyar-német-horvát tanácsküldöttek egyhangú döntést hoztak arról, hogy a következőkben a jegyzőkönyvek vezetése magyar nyelven történjen. Ez figyelmet érdemlő határozat, mert akkor a német volt a hivatalos nyelv és mellette megtalálható volt még a latin nyelv is. A határozatban elrendelték hogy az új házakat csak cseréppel vagy zsindellyel szabad fedni, az udvarokat kő- vagy deszkakerítéssel kell egymástól elválasztani, továbbá, hogy lajtokat, vödröket, bőrkannákat kell a város számára beszerezni.

46 Pécs város legelső tűzrendészeti szabályrendeletét 1764. február 29-én vették jegyzőkönyvbe.

47 A „Tűz ellen való Rendtartás, mely a Pécsi lakosoknak annak Szorgalmatos megtartására kiadatott". . . 21 pontban sűrítette a tűz megelőzésére, az éjszakai őrködésre, a tűz figyelésére-jelzésére és a tűz oltására vonatkozó feladatokat. Meghatározta az éjszakai őrök, a céhek és a polgárok kötelességeit. Nagy súlyt helyezett a vízkészlet biztosítására és a különböző oltóeszközök készenlétben tartására.