Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

IV. RÉSZ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ISMERTETÉSE - Minárovics János: A bonyhádi tűzoltó múzeum

A technika fejlődése során az ipari forradalomban kialakult új üzemek, új és nagyobb mérvű tűzveszélyeket hoztak magukkal. A városok emeletes bérházai, a gázvilágítás, a nagyobb árukészletek növelték a tűzveszélyt. Ezek a körülmények kötelezően hozták magukkal azt a követelményt, hogy a tűzoltószereket tökéletesítsék, teljesítményüket és számukat növeljék. A magyar tűzoltószergyártók, köztük az 1858-ban alakult Walser Ferenc Harangöntő és Tűzoltószergyár, majd Geittner és Rausch Fecskendő-Szivattyú Gépgyára és Ércöntődéje - amely 1865ben jelent meg a piacon tűzoltószereivel - igyekeztek a fejlődéssel lépést tartani. Az előbbi 1873-ban a bécsi világkiállításon billenő mozdonyfecskendőjével értékes díjat nyert és gőzfecskendőt is gyártott. Az utóbbi alkalmazott elsőként „központi érczszelepszerkezetet". A gőzfecskendőt egyébként elsőként a világon a magyar Szabó Pál és fiai szabadalmaztatták 1822-ben. Áthaladva a nagy képpel szemben lévő falrészhez egy kocsifecskendőt láthatunk. Ez már az önkéntes tűzoltók jellegzetes szere volt. Segítségével kútból, patakból felszívott, vagy a fecskendő medencéjébe vödrözött vizet - tömlővezetéken át - emberi erővel nyomták ki a tűzre. Mivel ezen csak 2-3 tűzoltó számára volt hely és a tűzoltáshoz szükséges egyéb eszközök létrák, mentő és bontószerszámok nem fértek el rajta - ezek és a további szerelőszámok szállítására - szerkocsikat rendszeresítettek. Ezeket is lovak vontatták. A kiállított süllyesztett medencéjű kocsifecskendő hengerátmérője 100 mm, így teljsítménye 55 kettős löketnél 220 liter volt. Itt olvashatunk a céhek megszűnéséről is; 1872-ben a VIII. TC. 83§ -a alapján szűntek meg, s ezzel a tűzoltásban testületileg történt részvételük is megszűnt. Helyükre - e területen - az önkéntes tűzoltóságok léptek, amelyeknek tagjai eleinte jórészt az iparosokból kerültek ki. Elsőként a soproni Torna és Tűzoltó Egyesület 1866. április 26-án, a Szegzárdi Tornász Tűzoltó Egylet pedig 1873. december 21-én alakult meg. Ezután nézzünk fel a Flóriános képsorral szembeni falrészre, ahol az önkéntes tűzoltóságok vezető férfiaiból és jellegzetes gyakorlataiból látható fényképes összeállítás. Az 1870-es években széles körben bontakozott ki az önkéntes tűzoltómozgalom. Tagjai - a már kitört tüzek tovaterjedésének megakadályozása, illetve eloltása révén - önzetlenül nagy szolgálatokat tettek embertársaiknak. Nem egy közülük - a tüz elleni harcban - a férfias helytállás kimagasló példáját szolgáltatta s a budapesti és számos más önkéntes tűzoltó testület jelmondatához híven teljesítette emberbaráti kötelességét : „Ha dúl a bősz elem, E hármat ne feledd ! Erős kar, bátor szív, testvéri szeretet! Jutalmad ez legyen; betöltéd tisztedet."

44