Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

IV. RÉSZ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ISMERTETÉSE - Minárovics János: A bonyhádi tűzoltó múzeum

13. Az igavonókkal rendelkező gazda, aki tunyaságból vagy gonoszságból nem megy segítségül, a „szerencsétlen" (tüz) kasszába 2 frt.-ot, aki pedig igyekezet helyett nézelődésével csak alkalmatlankodik, 1 frt.-ot fog a kasszába fizetni. Szekszárd város bírája és tanácsa 1826. ápr. 10." A falsík következő szakaszán került felállításra az a mintegy 5,5 m magas eredeti harangláb, aminek harangját félreverve a múlt század végén még tüzet jeleztek Szedres község Hidja pusztáján a Bezerédi uradalomban. Magát a harangot Wagner Károly öntötte 1894-ben „Szegzárdon" és az a 31 sorszámot viseli. Súlya 33,5 kg. Külön táblán ismertettük a harang tűzjelző szerepét, amit Benczúr Gyula képével

12 és Schiller „Ének a harangról" című költeménye következő részletével tettünk érzékletesebbé: „... A felhőből Vak, ádáz Tűz czikáz. Halld! Ott fönn nyöszörgő hang: Vészharang! Vérpiros az ég, így nem a nap fénye ég. Zaj, robaj ! Keljünk haj ! Füst gomolyg ott! Már megoszlott, S terjed, mered a lángoszlop. Hosszú utcza sorokon, Szélvész szárnyán átoson. Mint, kohóbul Mely kitódul, Forr a lég. Gerenda roppan. Cserép csörren, Ablak zörren, Gyermek rikolt, Anya sikolt .. Érdekes összeállítás következik ezután különböző csáklyákból, kapacsokból. Külön táblán olvashatjuk, milyen célra szolgáltak és Jan van der Heyde könyvéből vett ábrán szemlélhetjük, hogyan használták óriási méretű társaikat a hollandok. A tűzhorgokat, kampókat, csáklyákat a háztetők leszaggatására használták, továbbá a tűz terjedése irányából az éghető anyagokat segítségükkel távolították el. Azokat a helyi szokás szerint a városházánál, utcaházaknál, stázsaházaknál tartották, sőt beszerzésükre a háztulajdonosokat is kötelezték. Egyes céhek ilyen horgokkal voltak köfelesek a tűzesetnél megjelenni. A háztulajdonosokat