Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

IV. RÉSZ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ISMERTETÉSE - Minárovics János: A bonyhádi tűzoltó múzeum

Három jellegzetes tűztorony képe áll a következő rész középpontjában, a soproni, a veszprémi és a lebontott győri tűztoronyé. A XV.század derekán már tűzőröket is alkalmaztak. Sopron 1549. évi rendelkezései között a tűztorony őreinek teendőit is szabályozták : az őr üsse meg a dobot, ha tüzet vesz észre és kongassa meg a harangot, nappal piros zászlót, éjjel pedig égő lámpát dugjon ki a tűzvész irányába. Az őr éberségét óránként kürtjelzés adásával volt köteles tanúsítani. Tűzjelző mozsárágyúcska, óriási méretű szócső, tűzjelző lámpás tartozik még ehhez a részhez. A következő tárlóban eredeti külföldi és hazai tűzoltási szabályrendeletek sorakoznak annak példázására, hogy a tűzoltásra vonatkozó és a megelőző tűzvédelmi intézkedéseket a könyvnyomtatás elterjedésével kinyomtatták és miheztartás végett a városi lakosok között szétosztották. A céhek összejövetelein a szabályokat fel kellett olvasni. Az egyik legrégibb az augsburgi 1276-ban kelt és kötelezte a borfuvarozókat tűz esetén a vízhordásra. Magyarországon a XIV. század közepén már fejlett céhélet folyt. Egyik legrégibb statútumunk a soproni 1549-bói csak a toronyőrökről intézkedett. Pozsonyban az 1550 körül készített szerint az ácsok, kovácsok, kőművesek, lakatosok legényeikkel és szerszámaikkal kötelesek voltak a tűzhöz kivonulni. A kötelességszegő testi büntetést kapott. Altenburg 1654. évi szabályzata szerint a céhtagok kötelesek voltak sisakot tenni a fejükre, hogy minél biztonságosabban tudjanak a tűznél dolgozni. Nürnbergben 1656-ban a háztulajdonosoknak név szerint írták elő, hogy mennyi vedret, kézifecskendőt, fáklyát, villát, emelővillát és egyéb tűzoltószert kell készenlétben tartaniok. Zelle 1734-, Gotha 1737-, Baden 1767. évi tűzirendje is kiállításra került. A magyarok közül a soproniak 1700-ban és 1748-ban, a győreik 1749-ben, a kőszegiek 1768-ban kinyomtatott tűzirendje. továbbá Esztergom és Veszprém tűzirendjének eredeti példányai láthatók. Az 1723. évi II. dekrétum 109-ik cikkelye így rendelkezett:" A Királyi Helytartó Tanács feladata lesz, hogy a tűzvészek megelőzésére a megyék és a városok részéről minden gondosabb óvintézkedés megtörténjék." Ezért készítették el városaink tűzvédelmi szabályzataikat. Néhány részlet ezekből: Esztergomban (1735) a ,,böcsületes mészáros céh, ahol tűz leend, kötelessége fejszékkel compareálni (előállni), a csizmadia céh vízzel teli kannákkal, horvát-varga céh olyaténokkal, tímár céh hasonlókkal. . ." Kőszegen (1738) a város fertályokra volt osztva. Tűz esetén minden fertály a maga fertálymestere háza előtt gyülekezett, ahonnan két tizedet a fertálymester magával vitt a tűz oltására, a harmadik tized tartaléknak maradt. Székesfehérvárott (1739) tűz esetén a mészárosok és bőrcserzők a víz vezetésére voltak kötelezve, a német és horvát mesterek, szíjjgyártók, csapók, csizmadiák, szűcsök, szabók tűzoltóvedrekkel és más vízhordóedényekkel jelentek meg, a nádfedők húzták le a tetőket,