Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása és fejlődése a legrégebbi időktől az önkéntes tűzoltóság megalakulásáig

prefektus, (Jurkó Mátyás, Jancsi Péter) két csizmadia és még egy kereskedő. A kutak rendszeres felülvizsgálatát igazolja az 1712. június 3-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvének megállapítása, mely szerint újabb vizsgálat során mindent rendben találtak, ezért a városi kútépítő megbízását további egy évre meghosszabbították.™ A századforduló elején11 a város területén már 5 db közkút volt kiépítve, azonban ezeket zárral látták el, ezért nem férhetett hozzá mindenki. A kútmesteri munkakört ácsmesterek töltötték be, mivel a kútállásokat, sőt hosszú időn keresztül a vízvezetékeket is fából készítették. Több szakaszon szurkozott facsöveken folyt a víz a közkutakhoz. Szivattyús kutakban a 19. század közepéig facsöveket használtak. Ganajtartó fák készítése, kezelése, karbantartása is ácsmunka volt. A víztárolók számára kiásott gödröket szorosan egymáshoz érintkező fagerendákkal bélelték úgy, hogy a gerendázat és a kiásott gödör fala között rés maradjon, amit ganajjal töltöttek fel. Ezzel a víztároló vizét befagyás ellen védték. Tehát a ganajtartó fák funkciója volt a kiásott gödör beomlásának megakadályozásán túl az is, hogy a vizet és a ganajt elválassza. Az elválasztás tökéletlensége miatt tífusz és egyéb járványok okozója is volt éz a megoldás. A kútmesternek bőven akadt munkája, fizetését a várostól kapta. Közkutak ellátását szolgáló vízvezetékeket a város készítette. A cserépcsöveket a fazekasok, a facsöveket az ácsok készítették. A török uralom után Pécsre telepedő mesterek régebbi hazájukból, vagy a vándorévek alatt szerzett tapasztalatokból merítették a gyártási ismereteket, ezért található a XVIII. század csővezetékanyagaiban a törökkoriaktól eltérő típusú csővezeték is. A kiépített vízvezetékeket négyzetesen, vagy sátorszerűen rakott, többnyire colos téglákkal védték. Téglaborításon belül kevés meszet tartalmazó habarcs rögzítette a vezeték csöveit. Az eddig feltárt vezetékek többsége hengeralakú csőből készült, tölcséresen beszűkülű kevés van köztük. Csővezetékek anyaga fa, szürke és vörös cserép volt, belső felületüket simára készítették. A Hunyadi úti vezetéken valószínűleg a Kaposvári úti forrás vizét vezették le.

32 A tűzmegelőzés egyik első szakembereként Pécs első kéményseprőjét tisztelhetjük, aki a török hódoltság után, Milánóból érkezett és 1713. június 18-án adta be kérvényét a városi tanácshoz, hogy iparában olyan alkalmazást kaphasson, amiből tisztességgel megélhet. Ha figyelembe vesszük a korabeli honos szokásokat, Wurce József kéményseprőnek jóval 1713. előtt kellett Pécsre érkeznie, mert a külföldi jövevényeknek bizonyos igazolási időt kellett eltölteniök ahhoz, hogy városi alkalmazást nyerjenek. Wurce kérvénye összefüggésbe hozható a tanács 1713. március 21-i határozatával, amelyben a polgárságot arra kérte, hogy a tehetősebbek tartsanak bizonyos rendet az építkezéseikben és főleg jó kéményeket emeljenek, mert azok a város díszére válnak és kevesebb tűzesetet okoznak.