Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása és fejlődése a legrégebbi időktől az önkéntes tűzoltóság megalakulásáig

épültek, 20 db kőből - 22 db sövényből és 21 db fából készült épület, 33 db ház pedig vegyes anyagból készült az alapul vett 100 ház közül. A vizsgált házak közül 55 db-ot zsindellyel - 5 db-ot szalmával - 2 db-ot léccel és mindössze kettő házat fedtek cseréppel, a többire sajnos nincs adatunk. A háborús pusztítások mértékére utalnak az 1695. évi összeírás

21 adatai is, melyek szerint akkor Pécsett összesen 335 házat találtak. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1687. évi összeírás 28 házzal többet tartalmaz, de még abból is négy utca házai hiányoztak, akkor megállapíthatjuk, hogy jelentősen csökkent a házak száma. A 8 év alatt tűzvészek pusztíthatták el a hiányzó házakat. Az. 1695. évi kimutatásban szerepelnek a török mecsetek, romok, a tető nélküli, de egyébként sértetlen falú házak is. A 335 ház közül 51 ház teljesen romokban, elhagyatva - 15 ház pedig tető nélkül állt. Összesen 66 ház volt romos állapotban, vagyis minden ötödik. A nagyszámú romosodás okai a törökkel vívott utolsó harcok és tűzvészek lehettek. Ezt támasztják alá a tetőnélküli, sértetlen falú romos épületek is. Magyarázatként felvetődhet még az is, hogy a tetőket egy-egy tűzvész továbbterjedésének megakadályozása végett szándékosan szedték le, hasonlóan a világ különböző pontjain alkalmazott gyakorlathoz. Azonban ezt a feltevést el lehet vetnünk, egyrészt az erre alkalmas szerszámok hiánya, másrészt a háborús viszonyok miatt és nem utolsósorban azért, mert ennek a módszernek a tudatos és szervezett alkalmazására Pécsett csak a későbbiekben találunk adatokat. Az alkalmazott építőanyagok is könnyű prédaként kínálták fel a házakat a tűznek. A 335 ház közül összesen 7 ház rendelkezett cserépfedéssel, a többi sza'mával, zsúppal, fazsindellyel volt fedve. Pécs lakosságának

22 összetételében 1695 és 1723 közötti időszakban jelentős változások történtek. A török alóli felszabaduláskor Pécsnek egyetlen német lakosa sem volt. A felszabadulástól 1698-as conscriptio idejéig 12 év alatt 84 német család települt a városba. Ezen időszak alatt érkeztek magyar betelepülök is, legtöbben Kecskemétről, továbbá érkeztek szláv, bosnyák és egyéb nemzetiségűek. Az 1698. évi összeírás 135 fő olyan magyart említ, aki a török alatt is a városban élt. Az összeírásig 29 fő Horvátországból, 193 fő Magyarország egyéb helyeiről, 185 fő ismeretlen helyről érkezett a városba. A különböző helyekről érkező betelepülők feltehetően sok tűzvédelmi ismeretet, tapasztalatot, esetleg gyakorlatot is hoztak magukkal. A jelentős arányú létszámemelkedés következtében 542 magyar élt Pécsett, akik az elhagyott telkeket, romos épületeket birtokba vették, építkeztek, földet műveltek, különböző mesterségeket űztek. Lassan újra megindult az élet a többszörösen felégetett, kifosztott és feldúlt városban. Az 1695. évi összeírás adatai szerint 269 lakóház volt a városban, mely a lakosság lélekszámát figyelembe véve nem kevés.