Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

II. RÉSZ DOKUMENTUMOK - Dr. Szabó Károly: Magyarország első tűzrendészeti törvénye és annak végrehajtási jogszabálya

1.4. A 180.000/1936. B. M. számú rendelet, mint a tűzrendészeti törvény végrehajtási jogszabálya.

25 A tűzrendészeti törvény végrehajtására kiadott belügyminiszteri rendelet 1936. október elsején lépett hatályba, 8 részből és 174 §-ból állt. Az első rész az általános rendelkezéseket tartalmazta és elrendelte, hogy minden tűzrendészeti ügyben döntés előtt az illetékes tűzrendészeti szakértőt mindig meg kell hallgatni, a helyszíni szemlére meg kell hívni. Ezzel próbálták megakadályozni az addigi gyakorlatot, miszerint sokszor illetéktelen egyének nyilatkoztak tűzrendészeti ügyekben. A szakszerűséget pedig az garantálta, hogy a tűzrendészeti felügyelők, a tűzoltóparancsnokok és a tűzoltótisztek adhattak szakvéleményt. A rendelet második része a szervezettel foglalkozott és a tűzoltóságoknak a következő fajtáit állapította meg. 1. hivatásos-, 2. önkéntes-, 3. köteles-, 4. magántűzoltóság. A rendelet megállapítása szerint bármelyik tűzoltóság tagja, csak a 21. életévét betöltött, testileg és szellemileg alkalmas, feddhetetlen előéletű, erkölcsileg kifogástalan magyar állampolgár lehetett. A hivatásos tűzoltótiszteknek országos-, az önkéntes-, a köteles-, és magántűzoltóságok tisztjeinek kerületi-, az altiszteknek pedig törvényhatósági tűzoltó tanfolyamot kellett végezniök. Továbbiakban a jogszabály rendelkezett a kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségről és minden törvényhatósági jogú- és megyei várost hivatásos tűzoltóság fenntartására kötelezett, A hivatásos tűzoltóság legénységi létszámát úgy állapította meg, hogy általában 2000 lakosra legalább egy-, ipari jellegű városban pedig minden 1500 lakosra kellett, hogy legalább egy hivatásos tűzoltó jusson. A városokban és a községekben kötelezővé tette a jogszabály az önkéntes tűzoltóságok szervezését. Azonban, ha megfelelő létszámú egységet nem lehetett összeállítani, akkor annak kiegészítő részét kellett a köteles- kötelezett tűzoltókból biztosítani. A köteles tűzoltóságot az adott helység (város, község) lakosai közül szervezték. Tűzoltói szolgálatra kötelezték azokat a 22-27 éves férfiakat, akik helyben laktak. Ha az említett életkorú férfiak közül az előírt létszámú köteles tűzoltóság megszervezésére nem volt lehetőség, akkor a 28-40 éves férfiak sorából évfolyamonként, betűrendben kellett a létszámukat kiegészíteni. A jogszabály megszüntette az önkéntes tűzoltóparancsnokok és tűzoltótisztek 3 évenkénti választását és előírta, hogy azokat a jövőben az alispán - mint II. fokú tűzrendészeti hatóság - nevezze ki. Ettől a szakszerűség fokozását és a fegyelem javulását remélték. Az új szervezeti felépítés alapján a belügyminiszter az ország tűzrendészete felett a főfelügyeletét az országos tűzrendészeti felügyelő közreműködésével gyakorolta. Az országos tűzrendészeti felügyelő alá 7 kerületi tűzrendészeti felügyelőt osztottak be. Ezeknek a kerületeknek a székhelyei voltak : Budapest, Győr, Szombathely, Pécs, Szeged, Debrecen és