Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)
Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban
A római birodalmi, tartományi tűzoltási társulatok belső szervezetéhez épp Aquincumban kerültek napfényre igen érdekes kőfeliratok. Ezek fogadalomteljesítő kőoltárkák. Az egyiken 23 a következő írás maradt ránk: „A legjobb, legnagyobb Iuppiter (istenségnek) . . . üdvéért Cl(audÍus) Pompeius Faustus, Aquincum város tanácsnoka, volt rendőrtisztviselője és polgármestere, a faberek társulata parancsnokaként és védnökeként vezette a megnevezett társulatot a gyakorlatozásokon (díszfelvonulásokon) augusztus elseje előtt az ötödik napon . . ." (vagyis július 27-én). Az ambulativum szó jelentése, amely másutt nem fordul elő, mindenesetre kérdéses ma még, de akár gyakorlóteret jelent 26 , akár díszfelvonulás értendő mögötte, ez a kőemlék fontos adat a tűzoltást is ellátó, egyik aquincumi collegium fegyelmezett megmozdulásaihoz. Legkevésbé gondolhatunk arra, hogy az ambulativum szó jelentése: kirándulás, afféle kellemes majálisos kivonulás. A megnevezett időpont sem igen alkalmas ilyesmire, de a kőoltárka ünnepélyes aktusa is kizárja azt, hogy tréfás ünnepség megörökítésére szolgált volna. A másik fontos aquincumi kőoltárkára ezt a feliratot 27 vésték be: ,,A legjobb, legnagyobb Iuppiter (és) Liber atya (istenségeknek) . . . Ael(ius) Annianus a saját és a centonariusok társulata zászlóvivőinek (jeltovábbítóinak?) az üdvéért. . . Ulp(ius) Victorinus, Aur(elius) Antoninus, Dub(ius) Florentinus, Veg(etius) Septiminus . . . Vibul(ius) Istat. . . Filumus szívesen teljesítették fogadalmukat (az istenségeknek, mert azok) kiérdemelték (a kőoltárkát)". Ez a kőfelirat megint arra utalhat, hogy a tűzoltó társulatok kivonultak gyakorlatokra, esetleg díszes menetben felvonulni szoktak, mégpedig zászlóvivőkkel az élükön. Amennyiben feltehetjük azt, hogy mindegyik szakaszban egyegy zászlóvivő tevékenykedett, ebben az esetben 5-6 szakaszra oszthatták ezt az önkéntes tűzoltótestületét, miután ennyi nevet sorol fel a kőfelirat. Ha pedig a római birodalmi hadsereg szervezetében a legkisebb, hadijelvényes taktikai egység (turma) 30 fő létszámot mutatott fel, akkor ezt a tűzoltó társulatot legalább 150 főből állónak kell elképzelnünk. Ez a számításunk megerősítést nyer (Gaius Caecilius Secundus) Plinius nevű császári helytartó levele révén 28 , amelyet Traianushoz intézet (98-117): „...Uram, vedd fontolóra, nem volna-e célszerű legalább 150 főnyi faber-társulat szervezése? Ügyelni fogok arra, hogy csak fabert vegyenek fel abba, és az engedély jogával ne éljenek viszsza . .. Nem lenne nehéz ilyen kevés tagság ellenőrzése . . ."
