Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Minárovics János: A Tűzoltó Múzeum kialakulása, működése és tervei

kozású emlékei a római korból"), 1961-ben pedig a sok munkával, alapos körültekintéssel, csak a hiteles alapok figyelembevételével ,,A tűzvédelem fejlődése az őskortól a modern időkig" című könyvünk jelent meg. Ez a 150 ábrával illusztrált könyv a bizonyítéka annak is, hogy állandó kiállításunk nem mendemondákra, hanem hiteles oklevelek és irodalmi források tanulmányozása révén leszűrt tapasztalatokra épül. E könyvünk bővített második kiadását 1984-ben készítettük elő. 1962ben ,,A dohányzási tilalom története", 1964-ben „A vízipuskától a centrifugál szivattyúig" című a tűzoltófecskendő fejlődését feldolgozó,. 1968-ban pedig ,,Az önkéntes tűzoltóság történetéből" címmel 100 év anyagát ismertető könyvünk hagyta el a nyomdát. Közben 1965-ben külön lenyomatként „A Tűzoltó Múzeum kialakulása és működése", valamint ,,A vízkármentes oltás kezdeményezője (Szilvay-féle szárazoltás)", 1971-ben „Az első magyar benzinmotoros tűzoltófecskendő" című tanulmányaink is elkészültek. 1979-ben „a tűzvédelem fejlődése kiállítás ismertetője" orosz, német, angol kivonattal, 1980-ban pedig levelezőlap-sorozatunk került kinyomtatásra. Az említett fontosabb munkák mellett számos cikk jelent meg szaklapunkban, de más lapokban is a Tűzoltó Múzeum dolgozóinak tollából. A Tűzoltó Múzeum működésével kapcsolatban a létszámhelyzet alakulásáról is számot kell adni. A kezdet kezdetén egy fő - egyéb irányú teendők végzése mellett - folytatta a gyűjtést és a szervezést. 1956. április i-től egy gondnok, majd 1957 végétől egy takarítónő került felvételre. 1971 végén - a gondnok helyett - egy tűzoltó főtiszt került a múzeumhoz a megnövekedett feladatok ellátására, és egy részfoglalkozású nyugdíjast alkalmaztunk kutatóként. 1973-tól 1978-ig egy nyugdíjas fényképész is dolgozott nálunk. Jelenleg 4 főhivatású (egy igazgató, egy főelőadó, egy szerződéses polgári szakmunkás és egy takarítónő) és 4 nyugdíjas részfoglalkozású (három teremőr és egy kutató) dolgozónk van. Egyesek szóvá tették a Tűzoltó Múzeum úgymond periférikus elhelyezését. Mi annak idején örültünk annak, hogy a főváros egyik fontos kerületében (Kőbányán), egy viszonylag modern tűzoltó-laktanyában kaptunk helyet. Ez a körülmény lehetőséget ad a látogatónak arra, hogy a tűzoltómúlt megismerése után megismerkedjen a jelennel is. Ez elhelyezésünk előnye, hátránya viszont az, hogy a tűzoltóságra jellemző nagyobb méretű tűzoltószereket nem tudunk bemutatni. Ezért is fogadtuk örömmel azt a lehetőséget, ami a Somogy megyei Vörs község-