Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban

A dolgozó emberek ezreinek a temetési segélyegyletek közlako­máin és gyűlésein nyílott alkalmuk arra, hogy „társadalmi életben" ve­hessenek részt és elbeszélhessenek egymással stb. Szívesen felhasznál­hatták ezeket az alkalmakat arra is, hogy egymást megismerhessék stb. A testületi vacsorák stb. költségeit a belépési díjakból (személyenként az inflációs idők előtt ioo bronzpénz = 25 ezüstpénz, denarius), a havi tagdíjakból [5 rézpénz = kb. 1 //! ( 5 /l6) ezüstpénz], a tagok boradomá­nyaiból stb. fedezték. A belépéskor mintegy 26 l-nyi ,,jó" bort is be kellett adni. Ugyanennyi borral járultak a közös lakomák sikeréhez a rabszolga tagok is, ha szabaddá nyilvánították azokat. A bírságpénzek is növelték az egyesületek pénztárát; a lakomákon az ülőhely elhagyá­sáért vagy lármázásért 1, sértegetésért 3, az elnök megsértéséért 5 ezüst­pénz volt a bírság. A lakomát ingyenes, együttes fürdőzés előzte meg. A közfürdőben az elnök, a „mester", akit egyébként 5-5 évre válasz­tottak, nyújtotta át a tagoknak a kenő (illatos) olajat és fehér ruhában ő mutatta be a bor- és tömjénáldozatot a társulat nevében a megfelelő istenségnek. A 72-75 ezüstpénz temetési segély 13-14 évi tagság után 56 járt. Különben ennyi idő múltán a befizetett belépési és tagsági díjak összege (a kamatozástól is eltekintve) már összetette a segélyösszeget. A tagok különben egyazon családba tartozóknak tekintették egymást. Ezek a megszólítások voltak szokásban közöttük: „testvér, nővér, atyám, anyám". (Az említett összegek, pénznemek vásárlóértékéhez érdekes tudnunk azt, hogy pl. 1 kg sertéshús ára fél ezüstpénz volt, egy csizma talpaltatása két ezüstpénzbe került, a II. évszázad vége fe­léig.) Az aquincumi polgárvárosi tűzoltó kézműves társulat védő isten­sége egyébként Minerva lehetett, akinek áldozatot mutattak be közös lakomák alkalmával. Legalábbis ennek az istennőnek a mészkő mell­képe került elő a székház romjai közül. Minerva a különféle iparágak védője és feltalálója volt az antik mondák szerint. Ezért szobra termé­szetszerűleg található a kézművesekből álló tűzoltóság székházában. Rendkívül meglepő azonban az, hogy az aquincumi múzeum leg­nagyobb értékét, az orgona-hangszer 57 töredékeit a tűzoltó székház pin­céjében találták meg. Eszerint a tűzoltó-posztós társulat kiemelkedő szerepet vitt Aquicum zenei és kulturális életében is. Az antik világból eddig csak Aquincumból maradt fenn orgona-hangszer (28., 29., 30. képek). Pompejiből is csak egy kilenccsövcs sípláda került újra nap­fényre. Az aquincumi hangszer víziorgona fejlettségi fokot jelent (Mi­nárovics J.). Kitűnik kromatikus skálájával, négyféle regiszterével, 52

Next

/
Thumbnails
Contents