Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban

A dolgozó emberek ezreinek a temetési segélyegyletek közlakomáin és gyűlésein nyílott alkalmuk arra, hogy „társadalmi életben" vehessenek részt és elbeszélhessenek egymással stb. Szívesen felhasználhatták ezeket az alkalmakat arra is, hogy egymást megismerhessék stb. A testületi vacsorák stb. költségeit a belépési díjakból (személyenként az inflációs idők előtt ioo bronzpénz = 25 ezüstpénz, denarius), a havi tagdíjakból [5 rézpénz = kb.

1

//! (

5

/l6) ezüstpénz], a tagok boradományaiból stb. fedezték. A belépéskor mintegy 26 l-nyi ,,jó" bort is be kellett adni. Ugyanennyi borral járultak a közös lakomák sikeréhez a rabszolga tagok is, ha szabaddá nyilvánították azokat. A bírságpénzek is növelték az egyesületek pénztárát; a lakomákon az ülőhely elhagyásáért vagy lármázásért 1, sértegetésért 3, az elnök megsértéséért 5 ezüstpénz volt a bírság. A lakomát ingyenes, együttes fürdőzés előzte meg. A közfürdőben az elnök, a „mester", akit egyébként 5-5 évre választottak, nyújtotta át a tagoknak a kenő (illatos) olajat és fehér ruhában ő mutatta be a bor- és tömjénáldozatot a társulat nevében a megfelelő istenségnek. A 72-75 ezüstpénz temetési segély 13-14 évi tagság után

56 járt. Különben ennyi idő múltán a befizetett belépési és tagsági díjak összege (a kamatozástól is eltekintve) már összetette a segélyösszeget. A tagok különben egyazon családba tartozóknak tekintették egymást. Ezek a megszólítások voltak szokásban közöttük: „testvér, nővér, atyám, anyám". (Az említett összegek, pénznemek vásárlóértékéhez érdekes tudnunk azt, hogy pl. 1 kg sertéshús ára fél ezüstpénz volt, egy csizma talpaltatása két ezüstpénzbe került, a II. évszázad vége feléig.) Az aquincumi polgárvárosi tűzoltó kézműves társulat védő istensége egyébként Minerva lehetett, akinek áldozatot mutattak be közös lakomák alkalmával. Legalábbis ennek az istennőnek a mészkő mellképe került elő a székház romjai közül. Minerva a különféle iparágak védője és feltalálója volt az antik mondák szerint. Ezért szobra természetszerűleg található a kézművesekből álló tűzoltóság székházában. Rendkívül meglepő azonban az, hogy az aquincumi múzeum legnagyobb értékét, az orgona-hangszer

57 töredékeit a tűzoltó székház pincéjében találták meg. Eszerint a tűzoltó-posztós társulat kiemelkedő szerepet vitt Aquicum zenei és kulturális életében is. Az antik világból eddig csak Aquincumból maradt fenn orgona-hangszer (28., 29., 30. képek). Pompejiből is csak egy kilenccsövcs sípláda került újra napfényre. Az aquincumi hangszer víziorgona fejlettségi fokot jelent (Minárovics J.). Kitűnik kromatikus skálájával, négyféle regiszterével, 52