Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban

A tűzvédelem az ókori Római Birodalomban Időszámításunk kezdete körüli évszázadok során Európa, sőt alighanem a lakott világ legnépesebb városa Róma lehetett, az antik világbirodalom fővárosa, mintegy 800-900 ezer főnyi lakosságával. Nem véletlen ezért az, hogy mind szervezeti, mind technikai vonatkozásban szükségszerűen az ókori Róma járt a tűzvédelem élén. E kultúrállam tűzvédelmének állapota már csak azért is inkább érdekelhet minket, mert az i. e. 10-től i. sz. 409-ig a mi Dunántúlunk is beletartozott ebbe a birodalomba, és (Pannónia néven) az antik állam civilizációjának részesévé vált. Az ókori Rómában és birodalmának városaiban is fokozott tűzveszély állott fenn. A város védőfalán belül drága volt minden talpalatnyi telek, tehát a házsorok között a legszűkebb utcákat hagyták meg. Általános a panasz pl. Tiberius korában (14-37) Róma lakosai körében, hogy a nagyon szűk utcákban menekülésre sincs lehetőség tűzvész vagy házbeomlás esetén.

1 Ehhez járult még az is, hogy a több emeletnyi magas bérházak, tömegszállások előugró erkélyei és melléképítményei, olykor emelctrészei is fából készültek. Ugyancsak növelte a tűzveszélyeket az a körülmény, hogy a sütés-főzés általában nyílt tűzhelyen történt, világításra pedig sok esetben nyílt lángú mécseket és fáklyákat használtak.

2 Az időszámításunk kezdete előtti évtizedek során sorozatos, pusztító tűzvészek bosszulták meg a hirtelen megnőtt világváros tűzrendészeti vonatkozású felkészületlenségét és rendezetlenségét.

3 Az ókori rómaiak szervező tehetségéről alkotott jó vélemény mégis fenntartható, ha megfontoljuk azt, hogy Itália fővárosának és az új világbirodalom szívének rendezését és méltó átépítését érthetően zavarták és késleltethették az időszámításunk kezdete előtti évszázad sorozatos polgárháborúi. Mihelyt azonban i. sz. 31-ben a katonai diktatúráért vívott belső harcból Octavianus (Augustus) az egyeduralom elnyerésével került ki