Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Vissi Zsuzsanna: Esztergom város tűzrendészetének története

kürtő söprő, Sipos József Strázsa Mester, Horváth György és Horváth Mártony lovas gazdák és polgárok, Gruber György Fekete Sasas vendég fogadósa nem kémélvén lovaikat szünet nélkül hordottak vizet, de a nemes város kotsissai is tsak nem két hétig szekereztek, a Fertály Mesterek pedig rendkívül fáradoztak, és most is fáradoznak, és végtére . . . Fehér András Drabant is az épületekben lappangó tüzet el ojtani segétett, úgy hogy ez által egészségében és ruházattyában kárt is szenvedett, és . . . nevezettek Jutalmat érdemlenének."

17 Tizenkét halálos áldozata is volt a katasztrófának. Az anyagi kárt 290 870 forintra becsülték. Gyűjtést indítottak, a fedél nélkül maradt károsultaknak a tanács kenyeret süttetett, szénát adatott a vészt követő napokon. Sok volt a természetbeni segítség is, például nádat engedett vágatni az érsekség az égett házak befedésére. A város tanácsa kiderítette a tűz okozóit: egy hatéves kisfiú játékból parazsat vitt ki a tűzhelyről a kertbe, és ott pajtásaival tüzet gyújtott. Jellemző a kor igazságszolgáltatóira, hogy a kisgyermeket 12 veszszőcsapásra és kétheti gyenge vason történő utcasöprésre büntették. Anyját is ugyanígy büntették, mert „abban a hideg szélben gyermekeit a házból kieresztette, és a tüzet is, úgyhogy a gyermek hozzá férhetett". A tűzvész kivizsgálására kiküldött Miklósffy Imre királyi biztos megállapította, hogy a tűzeset gondatlanságnak tulajdonítható. A szükséges tűzoltó felszerelések hiányoztak és a rendszabályokat sem tartották be. A tűzrendészeti teendőkkel megbízott Tarkovics Bazil városkapitányt hibáztatta mindezért elsősorban („A jó rendelések és az ojtásra szükséges eszközöknek fogyatkozása miatt következett elterjedése [a tűznek] leginkább Tarkovits Basilius Úr, Város kapitánya restségének és munkátlanságának tulajdoníttathatik"), akit felelősségre kell vonni, a tűzgyújtó kisgyermek és anyja elleni büntetés jogosságát is felül kell vizsgálni - írja a királyi biztos.

1

' Alig pár nappal a tűzvész után újabb tűz ütött ki, ezt azonban hamar elfojtották: „Tabánban Pándi Imre házánál feleségének gondatlansága és részegsége miatt ismét tűz támadott, úgy hogy ha Horváth Ferencz új magyar észre nem vette, és azonnal el nem ojtotta volna, még nagyobb veszedelem is történhetett volna, és ugyan ezen vétkiért a mondott Pándi Imre feleségét 25 korbáts tsapásokkal megvágattatván . . ."20 A következő évben elkészült az új tűzrendtartás, amelynek lényege tulajdonképpen az volt, hogy az eddiginél jobban szorgalmazták an-