Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Tarján Rezső: Várostüzek a XIX. század első felében

szomszédom háza, tőszomszédom óla már lángokban. Semmi védelem, mert ki-ki sajátját oltalmazza. Négy-öt szomszéd mégis összekerül s erőnk végmegfeszítésével hordjuk a vizet; az elhalt remény éledni kezd s a nádas kis ház tőszomszédságomban meg van mentve. Szerencsére az égő házacska nem is náddal, hanem elavult, elrothadt gazzal volt fedve, amiatt nem éghetett sebes lánggal, különben végünk. A tűzveszély végső vonala lakom mögött húzódott át. Kerítésem, ólam, kertem teljes épségben maradt és most, bár a város - mondhatni - egészen nyugatra feküdt lakom mögött, az én kerítésem maradt legszélsővé, azon túl a gyepig rom m,çg rom. Azonban ez még nem volt elég.wÇ lenyugvó nap vérveres szemeket vete visszája füstölgő romokra; az ellankadt emberek pihenni ültek le, nem azért, mintha már nem volna veszély, hanem mivel végkép kimerült erejük megtagadta a további szolgálatot. Egyszerre zúgva jő nyugatról a szél, szikrákat szórva a még folyvást égő romok körül, mindinkább gerjesztve ezeket s a város hátramaradt keleti részét is végveszéllyel fenyegeti. Ez még inkább megölé reményemet; mert a déli tűz csak haránt szolgált lakomra; de ez egyenesen annak tart. . . Magam, nőm, egy-két szomszédnő és gyerek . . . ennyien valánk a gát, amelynek a vészrohamot meg kellett akasztania dühöngésében. A nők jajgattak s kezeiket törték; reményem nekem sem volt ugyan, de azért edényt ragadtam és öntözni kezdem az égő romokat. Buzdításomra a nők is azt tevék. S íme egy rom a másik után ki lőn ragadva a vész fogai közül. A szikrák mind távolabbról repültek és elfáradtak, mielőbb épületet találtak volna. Fel-feléledtek ugyan, a már elöntözött romok is, mint megannyi hydrafővel kellett küzdenünk velők - de a győzelem mégis inkább részünkön állt mindaddig, míg - éjfél tájban végkép el nem hagyott erőnk. Most megszánt az ég - bőven hullatta részvétkönnyeit. . . Zápor •ömlött a romokra - hosszas - órákig tartó. Soha szebb zenét nem hallottam, mint e zápor zuhogása. Nem olthatta ki ugyan a romokat, de megáztatta a fedeleket s ellocsolá a repülő szikrát és parázst. Ez éjt és még egy másikat felöltözötten virrasztánk át; még most -sem vagyunk túl minden veszélyen, egyfelől az ínség látása, másfelől a rettegés - egy, talán éjjel jövő vésztől, melyben, nem lévén jeladó harangunk, talán sokunk élete lenne lángok martalékává, irtóztatóvá teszi napunkat, éjünket. Hozzá a teljes zavar, minden közirományunk elégése miatt - s csak az isten tudja, miféle baj nem ... A leégett épületek száma 2175.