Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Tarján Rezső: Várostüzek a XIX. század első felében

Az i8oo-as évek elején gyakori volt városaink hívatlan vendége a vörös kakas. Sok száz embert fosztott meg minden vagyonától, egész városrészek váltak martalékává. Az emberi jajkiáltások, a borzalmas tragédiák, egyes emberek hősies magatartása visszhangra találtak az írók lelkében, sőt másokat is írásra késztettek. Versben és prózában örökítették meg az egyes tűzeseteket, alkalmasint azzal a szándékkal, hogy segítsenek a tűzkárosultakon és hogy embertársaiknak okulásul szolgáljanak. Tanulmányomban főleg a tűzesetek lefolyásával, az oltás mikéntjével és a tüzek gyors tovaterjedésének okaival foglalkozom, kiragadott példák alapján. Az 1802. évben Debrecen városának 663 telkén körülbelül 1500 ház pusztult el egy véletlen kigyulladt sertésól miatt. E tűz történetét részletesebben Bessenyei György, Poigár Kabai János, Szüts Sára és Csokonai Vitéz Mihály írták meg. Ezek közül az első három versbe szedte a tűz pusztításait, Csokonai pedig levélben számolt be róla. Bessenyei így ír a tűz gyors terjedéséről : „A kavargó szelek egymástul kapkodják A tüzes perjéket, s kézrül kézre adgyák. Huszadik házra is elvetik, hol meg ül, Úgy csallyák az ember széllyel az égésiül. Ez erre, az arra szalad pihegéssel, Fuldokló beszéddel és el ijjedéssel, Taszigál!yák egymást: kiáltanak: félre! E bukik, e téved s nem lud menni mére. Dübörgés, tolongás; a nép kiáltása, Rohanás, ropogás, a lángnak zúgása Töltik bé a várost rémítő lármával S keserves népének nagy jaj siralmával."