Vajk Éva szerk.: Ponyva MűvészetMalom, A Textilmúzeum kortárs művészeti katalógusa (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2008)
Bevezető Introduction Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum (Textilmúzeum), mint a neve is jelzi, küldetésszerűen foglalkozik a textíliák ipartörténetével, és ezen belül a ponyvával. A ponyvaszövet kialakulásával, szerkezeti változásaival és alkalmazásának összefüggéseivel. A múzeum gyűjti a ponyvát és a témához tartozó szakmatörténeti tárgyi anyagot, dokumentumokat, a kapcsolódó szakmák, mint például a szövő-, festő-, kikészítő-, szabó-varró, kötélverő céhek, műhelyek, üzemek rekvizitumait. A ponyvagyűjtés célja az egyes típusok elemzése, feltárása, őrzése és bemutatása. A gyűjtést - a MaDok kortárs tárgyak múzeumi gyűjtése program keretein belül - lehetőségünk van a ma előállított és használatos új ponyvatermékekre, illetőleg a ponyvafunkciót betöltő tárgyakra is kiterjeszteni. A többéves gyűjtőmunka során beszerzett nagyobb mennyiségű használt kamion- és teherautóponyva újrafelhasználása céljából indítottuk el a kortárs művészeti programot. Célunk az volt, hogy a nagyméretű sík ponyvafelületekre műalkotások létrehozását kezdeményezzük. Ezek a felületek, nem pusztán az anyag mibenlétét mutatják, hanem a többéves használat nyomait, ragasztás, szakadás, foltozás, javítás, átfestés során keletkezett deformálódásokat, tehát az „utazó" tárgy viharos múltját is tükrözik. így a más-más üzenetet hordozó felületekre reagálhattak a művészek. A felhívásra 27 kortárs művész, képző- és iparművészek vegyesen, 28 alkotást készítettek. A Ponyva kiállítás része annak a kortárs művészek számára kiírt programsorozatnak, amelyet 2002-ben indítottunk az Igen-Nem kiállítással. A két esemény közös vonása, hogy a leselejtezett alapanyag - az előbbinél jacquard-lyukkártya-karton, itt a ponyvaszövet jelentette a kihívást. Mindkét esetben a Textilmúzeum gondoskodott az alapanyagok kiosztásáról. Az Igen-Nem alkalmával az elavult szövéstechnológiát évszázadokig kiszolgáló segédanyag, a papíralapú lyukkártyák, kartonok adták az ötletet ahhoz, hogy a gyűjtött mennyiség egy részét újra, illetőleg más célra használjuk fel. Másképpen: az információhordozó szekunder információkkal való feltöltése volt a cél, A sorban középen foglal helyet A gőz mégis marad című kiállítás, amelyen a műalkotások az illékony gőzt, a megfoghatatlant jelenítették meg. A fenti kiállítások mindegyike szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban áll a textilfeldolgozó iparral. A gőzgép feltalálásával megindult ipari forradalom eredményezte a gőzerővel működtetett transzmissziós fonodák, szövödék, mosodák, valamint vasalók és textilipari találmányok létrejöttét, rue to its name, the Museum of Textile and Clothing Industry (Textile Museum), deals professionally with the industrial history of textiles, including tarpaulins as well as the context of the development of tarpaulin canvas, its structural changes and application. The museum collects tarpaulins, and historical artefacts and documents linked to its history, as well as requisites of related professions like weaving, painting, finishing, tailoring and rope-making guilds, workshops and plants. The aim of collecting tarpaulins is analysing, exploring, preserving and exhibiting different types. We also have the opportunity to expand collecting tarpaulins and similar products made and used today in the framework of the MaDok program aimed at enlarging museum collections with contemporary exhibits. We started our contemporary art program in order to recycle the great quantity of truck tarpaulins acquired during years of collecting. Our aim was to initiate the creation of works of art on large-size tarpaulin surfaces. These surfaces do not only present the material but reflect traces of deformation due to long use, wear and tear, gluing, patching, mending and repainting, the stormy past of the 'travelling' object. So the artists were able to react to surfaces bearing different messages. Answering our call, 27 contemporary artists and designers produced 28 works. The Tarpaulin exhibition is part of a series of programs for contemporary artists started in 2002 with the Yes/No exhibition. The two events had a common feature, namely the challenge came in the form of discarded material— Jacquard punch cards then, and tarpaulin now. In both cases the Textile Museum distributed the material. At Yes/No the idea was offered by paper punch cards, which had served an obsolete weaving technology for centuries, reusing them or using them for other purposes. In other words, the aim was to fill the bearer of information with secondary info. The second one was Steam still remains, an exhibition where works of art represented volatile, unreachable steam. All of the above exhibitions were related to or interconnected with textile processing industry. The Industrial Revolution, heralded by the invention of the steam engine, resulted in the creation of steam-driven transmission textile factories, spinning mills,