Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)
Winter Rozál: A kezdetek
A kötőszéket 1589-ben egy anglikán lelkész, William Lee találta fel. A több mint 2000 apró alkatrészből álló szerkezetet zseniálisnak és a korszak legbonyolultabb találmányának tartották. A Lee-féle kötőszék zsenialitása abban állt, hogy nem a hagyományos kézi „körkötés" gépi változata volt. Az emberi erővel, kézzel és lábbal működtetett kötőszék első ránézésre inkább egy szövőszékhez hasonlít. Lee gépein elsősorban sima kötésű harisnyákat készítettek, amelyeket azután kézi hímzéssel díszítettek. Ez a szerkezet és ennek különböző javított változatai közel 300 évig voltak az egyedüli „gépesített" megoldásai a harisnya készítésének. A XIX. század közepéig számos kísérletről tudunk, melyek célja a kézi hajtás kiváltása volt. A szintén angol Arthur Paget 1861-ben szabadalmaztatta a Lee-féle kötőszék olyan továbbfejlesztett változatát, amellyel egymás mellett egy síkban, egyszerre több harisnyát lehetett készíteni. Forradalmi változást azonban csak az angol William Cotton gőzerővel meghajtott, 1864-ben szabadalmaztatott síkhurkológépe hozott. A feltalálóról azóta is cotton-gépként ismert berendezés legnagyobb újítása az volt, hogy már fogyasztani és szaporítani is tudott, és ezzel a harisnya síkban kiterített formájának teljesen megfelelő kötött lapot lehetett vele előállítani. Ezt hosszirányban összevarrva a női lábhoz tökéletesen alkalmazkodó harisnyát tudtak készíteni. Későbbiekben a láb szépségét kiemelő „lapos" varratot már erre a célra kifejlesztett varrógépekkel hozták létre. Cotton találmányának nagyszerűségét igazolta, hogy az ún. hátulvarrott selyemharisnya közel 100 évig volt a női elegancia elmaradhatatlan kelléke. A hurokszemeknek kör mentén történő képzésére is számos műszaki megoldás született az ipari forradalom idején, de ezek a gépek From hosiery frames to digitally controlled knittin; machines The hosiery frame was invented by Anglican vicar William Lee in 1589. The machine consisting of over 2000 small parts was considered genial and the most sophisticated invention of its age. Lee's hosiery frame was genial in not being the mechanical variety of the traditional manual circular knitting machine. Worked by hand and foot, the frame rather looked like a loom. On Lee's machine plain stockings were made and then manually embroidered. This contrivance and its revised varieties were the only mechanised solutions of making stockings for nearly 300 years. We know of several attempts around the middle of the 19th century to replace manual operation. In 1861 another Englishman, Arthur Paget patented a developed version of Lee's frame that was able to make more than one stocking beside each other. But it was only William Cotton's steampowered straight-bar knitting machine in 1864 that brought about a revolutionary change. The greatest novelty of Cotton's machine was that it could narrow and widen already, so a plane corresponding the whole laid-out stocking could be made with it. Sowing it lengthwise, they could produce stockings suiting women's legs perfectly. Later the flat seam to stress the beauty of the legs was made on special sewing machines. The greatness of Cotton's invention was proven by the fact that backseamed silk stockings were an inevitable fixture of women's elegance for nearly one hundred years. During the industrial revolution several solutions to produce loops around a circle were born, but the machines were only able
