Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Tóth György: Varrógépgyártás Magyarországon

speciális volt. A magyar varrógépekre a KGST-országok igényei csökkentek; vagy korszerűbb gépeket vásároltak Nyugatról, vagy nem volt beruházási lehetőségük a magyar gépre se. A KGST-re szakosodott tömeggyártás ekkor bosszulta meg magát. Lett volna dollárfizetésű piac a varrógépekre, de nem az akkori gyenge minőségű kategóriában. Rugalmas alkalmazkodásra képtelen volt az ipar, illetve mire képessé vált volna, már Nyugaton is kezdett a varrógépipar válságba jutni. A nyolcvanas évek végén a szakma teljesen szétesett, gyakorlatilag a varrógépgyártás megszűnt Magyarországon. Az 1945 után épített első gépek több típusnál is magukon hordozták a „koppintás" jeleit. Nem is lehetett másképpen, hiszen a világháború előtti varrógépgyártás is licencvásárlásokon alapult, nem volt idő arra, hogy konstruktőri gárda nőjön fel. A hatvanas-hetvenes években azonban már rendelkezésre állt egy képzett mérnökgárda, akik igényelték a saját ötletek megvalósítását. Megkezdődtek az egyes konstrukciós részletek javításai, majd önálló konstrukciók születtek. A KAEV vonatkozásában Schiller János tevékenysége volt meghatározó. Schiller jól képzett, nagy tudású mérnök volt a Budapesti Műszaki Egyetem Textiltechnológiai Tanszékén. 1956 után mint nemkívánatos személyt az oktatásból száműzték, de elméleti felkészültségét jól kamatoztatta a Csepeli Varrógépgyárban és a KAEV-nél is. Az önálló konstrukciók igényének kialakításában nagy érdemei voltak, elsősorban példamutató és eredményes mérnöki tevékenységével. Magyar varrógép-kereskedők a 19. század végén, a 20. század elején A 19. század második harmadától a varrógépes szakma reprezentánsai a varrógép-kereskedők voltak. Sok tekintetben a hazai varrógépgyártást, illetve annak egyes szegmenseit pótolták, így szerepük az ipar fejlődése szempontjából fontos volt. Nem célunk teljes körű szakmai regisztert adni. Az itt található listában találhatók azonban azok a nevek, melyek valamely okból a varrógép történetével kapcsolatban előkerültek. BACHRACH SÁMUEL ÉS FIAI, Budapest, 1905-ben jelzett gépe létezik BAUHOFER ÉS JÁRMAI, Pest, Szerecsen-utcza 11., 1869-ben hirdetésben szerepel BÁRDI JÓZSEF, Budapest V, Mária Valéria u. L, 1913-ban említik, majd 1916-ban 2 millió koronás tőkeemelés BECK MÁRTON, Budapest VIL, Kertész u. 37., említve 1913-ban BOKOR, MAX BOKOR, Budapest VIL, Erzsébet krt. 52., említve 1912-ben mint Minerva képviselő BÖRTSÖK EMIL, Budapest DEMBITZ DEMÉNY ÉS ANGYAL DÉRY EDE VARRÓGÉP, Kerékpár és Gramofon RT., kb. 1880 óta létező cég, 1924-ben a Singer Co. alperese DEUTSCH LIPÓT, Budapest, Dohány u. 1., 1929-ben említik mint mechanikai üzemet, első varrógépjavító üzemet FEHÉR ANDOR (mint Hollub János utódja), A Bazár, 1914. február 15-i számában hirdet FENYVES NÁNDOR, Tata, 1913-ban szűnt meg az üzlete FISCHER GYULA ÉS FIAI, Marosvásárhely, 1904-ben a Singer Co. alperese, az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyártó RT. gépeit árusította