Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Tóth György: Varrógépgyártás Magyarországon

érződött is. Nagyon nagy elmaradást kellett pótolni nemcsak az ipari létesítmények létrehozásával, de az ehhez szükséges infrastruktúra (út, vasút, energia, nyersanyagok) kialakításával is. Nem volt véletlen Széchenyi István és követőinek fáradozása, akik tudtak összehasonlítást tenni a korabeli angol, német stb. viszonyokkal. A Monarchiában vámunió volt, mely az osztrák árunak szabad teret engedett, így a bontakozó ipar egy belső versenynek is ki volt téve. Magyarországon Csonka János volt az a személy, aki európai utazásai során találkozva a varrógéppel rögtön felfigyelt rá. 1876 körül szeretett volna varrógépgyárat alapítani, de egyetemi tanári kinevezése után a József Műegyetemen a Gépiparműtani Tanszék vezetése sok más jellegű feladatot rótt rá, így ez csak gondolat maradt. Pedig ezekben az években már évente 2 millió korona értékben hoztak be Amerikából és Németországból varrógépet. Professzortársai között is felötlött a varrógép ötlete, melyet Lázár Pál professzor (1856-1917), a Mezőgazdasági Géptani Tanszék vezetője valósított meg az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár Részvénytársaság 1893. évi megalapításával.

6 Lázár professzor mellett az alapító tagok Altschul Artúr (1863-1916) és dr. Fülöp Károly ügyvéd voltak. Az rt. alapszabályai, illetve alapító okirata szerint 2400 darab, egyenként 500 korona értékű részvényt bocsátottak ki. (A Varrógép-, Kerékpár és Automobil Újság 1904. január 20-i tudósítása szerint szerint 250 koronás részvények.) A vállalat élén Lázár Pál professzor és Széchényi Imre gróf állt. Az alapszabálv rendelkezései szerint az igazgatótanács négy-, de maximum tizenegy tagú lehet. A tagok kétharmad része magyar állampolgárságú kell legyen. (Ez külföldi részvételre utal.) A vállalat létszáma a megalapításkor 290 fő volt. 1896. április 3-án a gyár képviseletében Schön Fülöp budapesti mérnök 7574-es számon belajstromoztatta a 3938-as sorszámú védjegyet (ADRIA felirat), illetve a 3939-es sorszámú védjegyet (fehér alapon arany nyomat, mely ovális levélkereten belül szárnyas biciklikereket mutat, vitorlaként emelkedve a hurokfogó hajó alakú csónak fölé). A védjegyeket varrógépre és velocipédre festésre kérték, illetve varrógépállványba öntve. Érdekes módon a feliratot használták, de az ovális védjegyet csak ritkán találjuk varrógépen, a gyakorlatban inkább az Adria feliratos réztábla volt használatos.

7 Az „Adria" varrógép korabeli hirdetése