Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XII) 2004 (Budapest, 2004)

Tészabó Júlia: A Textilmúzeum vállfagyujteménye

Feuer Jenő'Bajnok utca 12.-ben lévő kelmefestő és vegytisztító üzemét 1926-ban társával alapította, majd 1927-ben önállóan alapított üzemet. 1930-ban még csak hat, 1946-ban húsz alkalmazottat tudott foglalkoztatni. Mindhárom cég 1946-ban még fennállt, de már nem tudott minden munkahelyet betölteni, s ezután meg is szűnnek. Tóth Ödön telephelye a Horánszky utcában a Patyolaté lett, az utóbbi években az A.P.A. művészeti galéria használja az épületet. A Szivárvány Kelmefestő-, Vegytisztító- és Gőzmosó gyár a XL, Ballagi Mór utca 14.-ben, Budán működött. Nyomát csak 1944 és 1946 között sikerült megtalálnom. Nagy cég lehetett, 100 főt tudott foglalkoztatni, de 1946-ban itt is minimális volt a munkáslétszám. Két míves kivitelű vállfája is bekerült a gyűjteménybe, mindegyiket fából készült gallérvédő egészíti ki. Az hányi kelmefestő és vegytisztító gyár (TV., Váci u. 70.) létezésére 1931-ből van adat. Két másik tisztító cég vállfája van még a gyűjteményben. Ezekről adatokat nem találtam. Pa Acs cég az V., Alkotmány utca 5/7.-ben működött a vállfa felirata szerint, ami nagypolgári környék volt, valószínűleg exkluzív vevőkörrel rendelkezett. Szabó Géza Mészáros utcai cége a kevés budai vegytisztító egyike lehetett, de a jegyzékekben nem szerepel. Vállfája forma és kivitel szempontjából megegyezik a Szivárványéval. A háború után a ruhatisztítás a Ruhatisztító Szövetkezet feladata lett, ez a cég több régi vállalatot magába olvasztott. Bár a tisztított ruhát a hálózat üzleteiben vállfán tárolták, ezeket nem adták át a vevőnek. Mindenkinek lehet emléke a félbehajtott, csomagolópapírba gombostűzött nagykabátok hazaszállításának nehézségeiről, s arról a gondról, vajon a közben belenyomódott gyűrődések kisimulnak-e. Az utóbbi évtizedben megjelenő külföldi gyorstisztító cégek újra bevezették, hogy a tisztított ruhaneműt vállfán adják át, megkönnyítve hazaszállítását, esetleg tárolását. Bár ezek a „vállfák" az amerikai drótvállfák közé tartoznak, s tartós tárolásra, különösen érzékenyebb ruhák esetében nem alkalmasak, máshol reklámhordozóként szerepelnek. A fémvázra illeszkedő papírborítékra nyomott reklámszöveg, cím, telefon, a korai feliratos vállfák hagyományát viszi tovább. Ruhakereskedők, konfekciósok, áruházak Arvai Henrik női és gyermekruha, valamint női divatárucikkekkel kereskedő cégét a VI., Király utca 36.-ban 1928-ban jegyezték be, tulajdonosaként Arvai (Hersch) Henrik szerepelt. Woittitz Fülöp rőfös és fehérnemű-kereskedő (IX., Vámház krt. 7.), cégének eredeti bejegyzése talán a századforduló környékére tehető, mivel nemcsak magyarul, hanem németül is szerepel neve az 1928-as újbóli bejegyzésben. Valódi családi cég volt már ekkor, az eredeti tulajdonos özvegye és fia vezették az üzletet. A vállfa szépen csiszolt, a gallérvédő elkeskenyedőre esztergált. KRajna Aniház (IX., Vámház krt. 13., tulajdonosa Rajna Sándor) úri és női divatkereskedés volt, 1928-ból és 1931-ből találtam róla adatot. Vállfája rövid, rövid nyakú, gallérvédőnek nincs is hely rajta. Valószínűleg női vállfa. A két legismertebb cég, amelynek vállfái a gyűjteménybe kerültek a Nagykovácsi Üzletház és a Hölzer Simon Divatház. A Holzer-féle vállfát minden bizonnyal a Ne-Na cég feliratozta, mert az árjegyzékben közölt minta a gyűjteményben található felirattal teljesen megegyezik. A két cég címe nem véletlenül azonos: a nagy múltú, a 19. század végétől létező Hölzer Divatház híres épületét annak megszűnése (1931) után pár évvel megvette Nagykovácsi(y) (Kovacsevics) Milenko, s ott áruházat működtetett. Ugy tűnik, nemcsak Holzerék épületét, hanem a feliratos vállfákkal való reklámozás módszerét is átvette. A gyűjteményben lévő vállfa rövid kampójú, a kiszélesedő farészen szépen komponált a cég nevének elhelyezése. Lehet, hogy