Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XII) 2004 (Budapest, 2004)
Domonkos Ottó: Török festőminták gyűjteménye a Néprajzi Múzeumban
(kékfestésnek) „treffre tarkázott" darabjai. így aztán a rendkívül finom, muszlin vékonyságú kendőkön átlátszanak. A kendők két szélét a szövés szélessége adja, másik két széle szegetlen, lehasítottnak látszik. Feltehetőleg hosszabb darabot, esetleg véget mintáztak meg a műhelyben és a száradás után darabolták fel a kendők méretére. Valószínűleg pácnyomással állunk szemben, de ezt csak pontos kémiai vizsgálattal lehet megállapítani. A magyar néprajzi irodalomban Palotay Gertrúd kiváló összefoglalását adta a törökös minták eredetének és népivé válásának. Az 1940-ben megjelent Oszmán-török elemek a magyar hímzésben című kötetében a nyomással díszített textileknek is szentelt egy bekezdést, ami számunkra igen fontos. „Rimay János portai követ vásárlásainak jegyzékéből (17. század) nemcsak az tűnik ki, hogy milyen török vászonfélék voltak akkoriban Konstantinápolyban kaphatók, hanem az is, hogy itthoni használatra - magyar ember szemével nézve - melyek látszottak alkalmasnak. Felsorol Vörös virágé nyomtatott vég patyolatot, fekete selymes szín virágot. Vásárlásai között szerepel még más mintásán szövött, vagy mintásán nyomott vászonféle is: Fás patyolat, veres virágzó patyolat, csigás éspávás nyomtatott mintájú patyolat is. "... „Királyszín patyolaton nyomtatott virágé darabot vöttem két előkotore valót 20 oszporán, ... Nyomtatott szekfűszín virágó, táblás vánkoshajnak való patyolat vég keszkenőt, kibe tíz darab vagyon, ... Paplan fölibe való virágos futát,... Nyolc, főrevaló rojtos keszkenőt, ... festékes 3 vánkos nyomtatott virágos hajat" 0 ' Nyilván érdekes lesz a Történelmi Tár 1878-as évfolyamát és más török korra vonatkozó közleményt is áttanulmányozni további nyomok érdekében. A gyűjtemény létrehozójáról ifj. Kodolányi János a Magyar múzeumi arcképcsarnokom a következőket írja: „Mészáros Gyula (1883. márc. 28. Szakcs-1957 New York, USA): turkológus, néprajzkutató. -Konstantinápolyban török nyelvi tanulmányokat folytatott (1904-1906). Folklórgyűjtő úton járt a Volga menti csuvasok és tatárok között (1906-1908). A budapesti tudományegyetemen török-tatár nyelvhói doktori címet szerzett (1909). Baskiriában, valamint a kis-ázsiai törökök között végzett helyszíni kutatásokat (1909-1910). Értékes csuvas és baskír néprajzi tárgy gyűjteményeit a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi, s több ízben is kiállította. Konstantinápolyban egyetemi tanáig a magyar tanszék vezetője (1916-1918). Az 1920-as évek közepétől az ankarai néprajzi múzeum tudományos vezetője. Anatóliában apakhy népcsoport nyelvével foglalkozott (1930 -1931). Hazatérése (1932) után a Műemlékek Országos Bizottságának munkatársa, majd az újvidéki K-i kereskedelmi főiskola tanára (1943-1944). AII. világháború után Törökországban, 1951-tőlNew Yorkban élt" 5 A bemutatott anyaggal szeretném felhívni a textiltörténészek és más érdeklődők figyelmét e kiaknázatlan forráscsoportra. - Másrészt bizonyosan jól illeszkedik ez a mintagyűjtemény is a szervezés alatt álló országos kékfestőminta-gyűjteménybe, a pápai Kékfestő Múzeum gondozásában. JEGYZETEK 1. Domonkos Ottó - Endrei Walter: Európai textilnyomás és hazai kékfestés. Technikatörténeti Szemle, 1962. 35-61. - Domonkos Ottó: A magyarországi kékfestés. Budapest, 1981. 12-13. p. 2. Reinking, Karl - Sabri Atayulu: Eine Beschreibung des Zeugdrucks in der Türkei aus dem XVI. Jahrhundert. Melliand Textilberichte. Band XVII. Heidelberg, 1936. 3. Belon, Pierre: Observations de Plusieurs, Singulirtés et Choses mémorables, Trouvées en Grèce, Asie, Judée, Egypte, Arabie, et Autres Pays Etranges. Paris, 1554. - A művet latinra fordította 1606-ban Culsius Carolus. - A német kiadás H. F. G. Paulus munkája: Samlung der merkwürdigsten Reisen in der Orient. Jena, 1792. 4. Palotay Gertrud: Osz?nán-török elemek a magyar hímzésben. A Magyar Nemzeti Múzeum
