Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XII) 2004 (Budapest, 2004)

Marton Erzsébet: Nyomott textilek az őskorban? - A pintadérákról (Kr. e. 7-6. évezred - Kr. e. 4. század)

vaskor végén, az ún. szkíta korban (a Kr. e. 7-5. század folyamán). Pecsétek és pintadérák Az égeikumi és a folyam menti magaskultúrákban léteznek szabályos pecsétek, pecsétlő hengerek, agyagból és egyéb nemes anyagokból, negatív vésettél, amelyek a paloták adminisztrációjában töltenek be fontos szerepet, hitelesítésre, a tulajdonjog jelölésére szolgálnak. Mellesleg fontos tárházai az ikonográfiái kutatásoknak, az epigráfiának, a művelődéstörténetnek, mert a viselettől a szakrális jelenetek ábrázolásáig minden megtalálható rajtuk. Hasz1. Pintadéra Çatal Hüyükről nálatuk időben és térben igen tág, nagy vonalakban a Kr. e. 6. évezredtől a Kr. e. 5. századig tart, az ún. Akhaimenida-korban mentek ki a gyakorlatból. Miben különböznek a pintadéráktól? Formailag, méretükben, kivitelükben és ikonográfiái tartalmukban, történeti körülményeikben alapvetően mások, s ez esetben nem elégedhetünk meg a felületes formai azonosságokkal. Igaz, hogy az őskori népek társadalmi szervezettségének szintjéről nem sokat tudunk, éppenséggel lehetett a pintadérák mintázatának a pecsétekhez hasonló funkciója is, de ennek ellentmondanak a történeti tények, a saját írott forrás szinte teljes hiánya és a vaskori pecsétlők - pintadérák mérete, alakja és pozitív mintázata, s ha sírleletek, mindig női sírban vannak, orsónehezékkel együtt, s még csak nem is a leggazdagabb sírokban. Nehezebb a helyzet a neolitikumból, a rézkorból való pecsétlőkkel, mert itt tapasztalhatunk néhány, a pecsétekével való azonosságot. Nincs saját írott forrásuk, ám mégis néhány vésettbekarcolt piktogram értelmezése okozott már meglepetést a kutatóknak, amennyiben a tatárlakai táblákra gondolunk, amelyek valamiféle írásra utalnak, talán az adminisztráció egyszerűbb változatának kezdeti és rövid időn belül elenyésző alakulását tételezhetjük fel. Mégis épp Makkay János - aki nagyon is híve a neolitikum történeti megközelítésének - volt az egyik első hazai kutató, aki a neolitikum és rézkor agyagpintadéráit összefüggésbe hozta a textildíszítéssel. A pillanatnyilag ismert legrégebbi pintadérák Çatal Hüyük (a mai Törökország), Büblosz (a mai Libanon) telepeiről kerültek elő, a többrétegű városias települések korai, a Kr. e. 6. évezredre tehető rétegeiből (kb. Kr. e. 5500-5050). (1. kép) Ugyanitt a fonás-szövés legrégebbi leletanyaga is megtalálható (orsónehezékek, szövőszéknehezékek, szőnyeg és gyékénylenyomatok). A mai Szlovákia területén fekszik a smolenice-molpiri erődített vaskori földvár, amelyet meg is hódítottak a szkíták (Kr. e. 7-5. század). A leletanyag feldolgozása során Stegmann-Rajtar régésznek feltűnt, hogy a pintadérák gyakran ugyanott fordultak elő, mint a szövőszéknehezékek. 0 ezt a szövés kultikus jelentőségével indokolta. II. Festékek Ha a pintadérák vaskori temetőből kerültek elő (pl. Chotin/IIetény, Tápiószele, Szentes-Vekerzug), akkor mindig nők sírjában voltak, és orsógomb, festékrög (realgar) is volt a mellékletek között. Az én értelmezésem szerint mindezek összefüggenek a textilkészítéssel, illetve a realgár a festéssel. Is-