Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Domonkos Ottó: Egy csehországi formakészítő központ, Dvúr Králové – Königinhof

Zeugdruckmanufactur; Cosmanos 1813; Schwechat 1765 - Privelgierte Schwechater Kattun-Fabrique; Friedau (Niederösterreich - Alsó-Ausztria) 1768 - Grestler und Baron Fries (Wien); Königsberg (Hradec Králové) 1770; Chemnitz 1770, 1775, 1793, 1796, 1798, 1802; Zwickau-Glauchau 18. század; Znaim 1774 - Festi Leinwanddrucker, 1791 - Sigmund Gloss; Holitsch 1780 előtt - Druckerei; Breslau 1780; Sanct Pölten 1782 - Druckerei; Kettenhof 1782 - Druckerei; Gratz (Steiermark - Stájerország) Riegler u. Weigel; Reichstadt (Böhmen) 1788 - Joh. Leitenberger (Forrer 1898. 55-56., Schirek 1895, Budapest Radisics Jenő az Iparművészeti Múzeum főigazgatója). Azt mondhatjuk tehát, hogy Csehországban és az azt körülvevő Ausztria, Türingia Szászország, Szilézia és Magyarország területén sok textilnyomó manufaktúra alapításának lehettünk tanúi, melyben többségében mintázott anyagokat állítottak elő (Leinwanddrucker, Kattundrucker, Oeldrucker, Ferber) manufakturális keretek között. A vállalkozások a 18. században rövidebbhosszabb ideig életképesek voltak, de az igazi fellendülés a 19. század elején bontakozott ki, kiegészülve a negatív, rezerv eljárású kékfestés nagyszámú céheivel, vidéki mestereivel. Észak-Csehország városai a szászországi textilipar túlnépesedésének gyümölcseit oly módon élvezték, hogy a nagyobb központokból, így Chemnitzből, Pulsnitzból áttelepülő vállalkozók járultak hozzá az üzemek meggyorsult alapításához, a textilnyomás és vele együtt a formakészítés specialistái gyárakon kívül is működő 10-20 fős műhelyeinek létesítéséhez. Egyik kiemelkedő központjuk volt Dvûr Králové, közép-európai kapcsolatai még a 20. század első felében is élénkek, jelentősek voltak. A formakészítő (Formstecher) szakma a 18. század előtt szabad művészet (freie Künstler) volt, művelői céhes kötelékbe nem tartoztak. A 19. században felgyorsult ipari fejlődés során a formakészítők száma is jelentősen megnőtt, ezért területenként testületekbe (Verein) szerveződtek. Ismerjük a Csehország határához egészen közeli szász Zwickau körzeti direkciójának szabályzatát a formakészítő inasok magatartására, képzésére vonatkozóan 1839-ből (Reitz), amely a korábbi idők céhes inastartásának lényeges pontjain alapult. Csehország területére kiterjedő volt a „Statut des Verbandes der vereinigten Drucker und Formstecher für das Königreich Böhmen" hatásköre, melynek csak 1902-es változata maradt fenn egy libereci formakészítő tulajdonában. A szomszédos területek elfogadták egymás előírásait a kérdésben, amint ez kitűnik az egyesületek által kibocsátott munkaigazolásokból, pénztári befizetések igazolásaiból. így a Prága melletti Lieben (Lieben bei Prag) nyomtatott űrlapon (SAMTLICHE DRUCKER UND MODELSTECHER CASSEN-SCHEIN) igazolta, hogy Joseph Reischel prágai „Cotton Drucker" befizette a betegsegélyező egyesületbe a szokásos díjat 1837. november 20-án. A címert tartó két oroszlántól jobbra és balra egy-egy üzem épülete látható ovális keretben. A címer alatt a kiterjesztett szárnyú sas bal oldalán az apró mintás dúcon körzőt, lyukasztót, mellette vésőket és kalapácsot, a jobb oldalán nyomódúc hátlapjára helyezett tarkázó kalapácsot örökítettek meg, mint a