Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Tóth György: Vasalók

figyelmét eltereljék a mindenki által óvott varrógéptől, illetve a veszélyes üzemnek számító vasalótól, de ugyanakkor a gyermek ismereteit is bővítették. A levél- és virágvasalók a barokktól a biedermeierig divatban voltak. A művirágkészítés jelentős szerszáma volt a vasaló. A művirág textíliából készült és a sok apró motívumhoz megfelelő alakos vasalóeszközre volt szükség. Ezek haj sütő vashoz hasonló csíptető-vasalók voltak, de gyakran alkalmazták azokat a vasalókat is, melyekkel motívumot nyomtak az anyagba. Ha megnézünk egy 19. századi ruhát, sok olyan apró díszítés található rajta, melyet ez a szakma készített, és csak a mai szemmel tűnik furcsának, hogy ezeket is vasalni kellett. Magyar vasalógyártás A kézivasalókat az ipari forradalmat megelőzően többnyire olyan kis manufaktúrák vagy falusi kovácsok készítették, melyekről hiteles emlékekkei nem találkozunk. A 17. századból csak német nyomok maradtak meg, például Remscheidből, ahol a „Strickeiser" (simító vasaló) és a „Bolteneiser" (magvasaló) fogalmak kialakultak. A 18. században a vasalógyártás koncentráltan jelent meg egyes környékeken, így például a már említett Remscheid környezetében 200 vasalógyártó működött (Karpinski, 1996). Ezek részben öntéssel, részben kovácsolással gyártották a vasalókat. A gyári termelés korszakában pedig a vasalókészítés a vasáru és főleg a háztartási vasáru témakörétre tartozott, és így más, sok esetben súlypontosabb termékekkel együtt gyártották. A leggyakoribb technológia az öntés volt. Azt gondolhatnánk, hogy a jó nevű magyar öntödék a vasalóról mint fontos korabeli termékről kiemelten emlékeznek meg, de nem ez a helyzet. Legalábbis az utókor nagyon kevés adatot ismer erről a területről. Kovács László „Vas- és acélöntödék Magyarországon a II. világháború előtt" című munkájában a csaknem teljes öntőipart feldolgozza, de szót sem ejt a vasalóról. Volt azért vasalógyártás, csak jelentősége messze eltörpült az egyéb gyártmányok mellett. Ezt az ült pótolják azonban a gyűjtök. Ha hiányos adatokkal is, de mégis kezd összeállni a szorgalmas gyűjtőmunka eredményeképpen a jelentősebb gyártók listája. A legnevesebb vasalógyártó és egyben a legelső olyan gyár, mely vasalókat gyártott, a Fagler József Vas-, Fémöntöde és Gépműhely volt. A céget Fagler József alapította Szegeden a Polgár u. 9. szám alatt, 1843-ban. A Szegedi Címtár 1879 évi ismertetője szerint 1879-ben a cégtulajdonos id. Fagler Ede, akit már úgy aposztrofálnak, hogy a „Fagler József-féle rézöntő-üzlet folytatója". 1930-ban Fagler Károly és ifj. Fagler Ede viszik a céget, akik id. Fagler Ede gyermekei. Fagler Károly 1886-ban született és 1908-ban szabadult fel apjánál. Ifj. Fagler Ede 1890-ben született, szintén apjánál szabadult, majd Pécsen a Hamerli gépgyárban volt gyakornok. Az általuk gyártott vasalók minőségéhez nem férhet kétség. Ezt alátámasztják a megmaradt darabok is, de a