Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Domonkos Ottó: Egy csehországi formakészítő központ, Dvúr Králové – Königinhof

a kisebb műhelyekben is alkalmazott Perrotine-gépek hosszú mintafáinak előállítására is felkészült. Asztalosmühelye a falapokkal párhuzamosan áttért az 1930-as években a fahengeres minták, linóleum nyomására alkalmas gyártmányok folyamatos termelésére is. De készített ólom-bizmut keverékű öntvényeket, kézi nyomó mintákat is a helyi üzemek és kismesterek számára is. Műhelyét az 1930-as évek közepére 16-18 fős kisüzemmé fejlesztette és lépést tartva az általános textilipari, nyomástechnikai fejlődéssel a film-sablon nyomáshoz szükséges berendezéseket és ismereteket is megszerezte. Hagyományos és a legkorszerűbb mintázó eszközöket tizenkét országba szállította 1940 körül. Ennek tárgyi emléke a sablonnyomású reklámkendő, amelyen hét ország fővárosának szimbólumai láthatók, közöttük a budapesti Halászbástya is. Kis üzemét 1951-ben államosították, felszereléseit más üzemekbe vitték át, így jóformán csak a kéziformák előállításához szükséges hagyományos szerszámok maradtak a tulajdonában. 1951-ben a szlovákiai Zsolna linóleumgyárába került, ahol mintakészítőként dolgozott. Magánemberként vállalt és kapott megbízást a népművészeti központ (ULUV) igényei szerint, ami elsősorban a szuvenír emlékzászlók, kendők körére terjedt ki. Ezek a munkái hagyományosan vésett faminták, terítők szegélymintái. Kiemelkedő példája, mesterremeknek tekinthető az a 80x30 cm méretű gazdag indás virágfejes minrafa, amelyet az 1960-as évek elején készített. Műhelyének jellegzetes szerszámaiból mutatjuk be az évszázados hagyományokkal rendelkező eszközöket. Munkáját az ULUV központ fényképezte, sőt film is készült e kihaló mesterség utolsó képviselőjéről az 1960 körüli időben. Ez utóbbit sajnos nem volt módom megismerni. 1967 végén vételre ajánlotta a mester szerszámainak sorozatát, de sajnos a Kékfestő Múzeumnak nem volt lehetősége a vásárlásra.