Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Domonkos Ottó: Egy csehországi formakészítő központ, Dvúr Králové – Königinhof

küldött a gyűjtemény számára a pápai, fehérvári, zalaegerszegi, kaposvári műhelyek anyagából, amint az a múzeum levelezéséből kiderült. A csehországi festők és mángorlók (Schön- Schwartz- und Mangier Zunft) számára egységes privilégiumot adott ki I. Ferdinánd császár 1562-ben, amelyet II. Rudolf, II. Ferdinánd, valamint III. Ferdinánd is megerősített, végül IV. Károly császár 173 l-ben biztosította a korábbi jogokat. Mária Terézia császárnő az általános, a céheket szabályozó, a régi merevségeket feloldó kiváltságlevelet adott ki 1751-ben. Ebből kitűnik, hogy a főcéh prágai központjához az ország régiói negyedládák formájában tartoztak. Az első paragrafus az inasokról rendelkezik: „... ein Jeder der den da in di Schön- Schwartz- Färber und Mangier Zunft deren dreyen Prager Städten, oder bey ein - oder anderen zu dieser Zunft gehörigen Creyss-Viertl für einen Lehr Jungen aufgenommen, und frey gesprochen werden, Megkövetelték a katolikus hit gyakorlását. Dvûr Králové (Königinhof) is egy körzeti központként működött, hiszen már 1777ben jegyzékbe foglalták, hogy 1762-1777 között kik nyertek szabadulólevelet a céhtől, húsz helységből összesen huszonkét inast szabadítottak fel. Térképen ez lényegében a Dvûr Králové-i negyedláda vonzáskörzetét jeleníti meg. Az, hogy 1816-ban a céhgyűlésben megjelent 43 vidéki mester, a helyiek nincsenek név szerint felsorolva, a vonzáskörzet bővülését bizonyítja. Kroupa Vaclav céhmester 1836-ban a mesterek számát 50 főben jelölte meg, akik a környező helységekben laktak. Dvûr Královéban 1851-ben öt mester dolgozott. A textilnyomás megjelenését nem ismeri a helyi kutatás, bár feltehető, hogy az 1827-ben polgárjogot nyert Kroupa mester ennek bevezetésében bizonyosan szerepet játszott. A múzeum anyagát bemutató jelentés kiemeli a mester áltai összeállított színes nyomatok könyvbe kötött gyűjteményét, amely a múzeum féltett kincsei közé tartozik. Látogatásom alkalmával ez a kiállításban szerepelt, ezért annak részletesebb kutatására nem volt lehetőségem (Stadler 1941). Csehország északi régiója textilgyártásáról és -feldolgozásáról, nyomóiparáról a 19. század óta híres. Rumburg kiváló minőségű vásznairól magyarországi mestereink is megemlékeztek, nagyanyáink pedig regénybe illően dicsérték. A Prága melletti Smichov és Lieben, a Liberecben működő üzemek, a Liberecben székelő régióközpont gyárai és természetesen Dvûr Králové textilgyárai számítanak a jelentősebbek közé. Ez utóbbiban a Breuer cég jelentős számú nyomómunkást alkalmazott, formakészítő mestere képezte az utánpótlást. A cégnek Romániában is volt fiókvállalata. A városban, 1864ben kilenc festő- és nyomómühely működött, 4-5 mester foglalkozott mintakészítéssel. R. Forrer, a textilnyomás történetének legkiemelkedőbb kutatója két hatalmas műben tette közzé (1894, 1898) összefoglalását, eredeti okmányok és nyomott emlékek alapján. A „Die Kunst des Zeugdrucks vom Mittelalter bis zur Empirezeit" művében a fejlett nyugati textilipar tárgyalása során nagy jelentőséget tulajdonított a francia udvar hugenotta-ellenes intézkedéseinek, a türelmi megállapodásnak, a nantes-i ediktum 1685-ös felmondásának, a hívek