Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Marton Erzsébet: Az epinétron - avagy kerámia térdvédő a klasszikus Görögországból Kr. e. 6-5. század

Marton Erzsébet AZ EPINÉTRON - AVAGY KERÁMIA TÉRDVÉDŐ A KLASSZIKUS GÖRÖGORSZÁGBÓL Kr. e. 6-5. század A különös, félkör alakú, üreges, 50 centiméter hosszú festett kerámiatárgyat egy időben fedezték fel a klasszikus attikai vázákkal, de pontos funkciójának meghatározása bizonytalan maradt. Amiben ma mindenki egyetért: fonás-kézimunkázás közben védte a nők térdét, s mintegy asztalként szolgált (1. kép). Erre utal a szó etimológiája: epi: vmi felett, idején, alatt, -hoz fonallal kapcsolatos: né tárgy avagy szamár: tron - onosz Az egyik elmélet szerint a gyapjút ezen terítették szét, ezen fésülték és rendezték gombolyagokba.

1 A gyapjú fonásához az ókorban a középkortól ismeretes és mai fogalmaink szerinti kerekes rokkát nem használtak. A fonás teljes folyamatát és eszközeit pedig - gyapjú, guzsaly, orsó, orsónehezék, kosár a megfonni való gyapjúnak - mindig részletesen leírták és ábrázolták a klasszikus szerzők és vázafestők. A világ híres múzeumainak gyűjteményében számos epinétron található (British Museum, Getty Museum, Louvre, Metropolitan xMuseum of Art), görögországi múzeumokban csak pár darab - a második világháború utáni kulturális egyezményeknek köszönhetően -, amelyek már megtiltják a műtárgyak korlátlan kivitelét. A mohákkal - fonással - kapcsolatosak a Louvre-ban őrzött epinétron jelenetei is - de a fonó istennő (Moira) térdén mégsem látjuk ezt a tárgyat. De nem található a többi ábrázoláson sem. Meg kell elégednünk azzal, hogy a ritkán előforduló, szép kivitelű kerámia térdvédők nők számára készültek, és ruhájukat-combjukat védték a gyapjú vagy a tű szúrásától, de sosem zárhatjuk ki egyben rituális jelentésüket. 1. Az epinétron a fonás ábrázolásával, Kr. e. 6. század (Harvard University Museum)