Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Gombocz Eszter: „Alom a selymek orgonáján" Adalékok a Goldberger Gyár 20. századi történetéhez

2. Dr. Buday-Goldberger Leó, 1934 A Bemberg-Parisette

1 A „Bemberg" műselyem fonalat az I. P. Bemberg in Bamberg németországi műselyemgyár hozta forgalomba. Míg a korábbi műselymek merevek, durva fogásúak voltak, s a mosást is nehezen tűrték, a Bemberg műselyemből készült szövet nemes fényű, rugalmas, mosható, hiszen nyersanyaga nem facellulóz, hanem pamut. A németországi cég az első világháború után a világkereslet kielégítésére újabb és újabb országokban létesített gyárakat Franciaországtól kezdve az Egyesült Államokon át Japánig, majd Kelet-Európa felé terjeszkedett. Magyarországon először Szurday Róberthez, a Magyar Pamutipar vezérigazgatójához fordultak, aki azonban nem merte vállalni a számára ismeretlen műselyem szövésével járó kockázatot. A cég képviselője ezután az Arany János utca 32. szám alatti Goldberger „Pesti Ház"-hoz fordult. A gyors döntéseket hozó, a textilpiacot és a közönség igényeit kiválóan ismerő, merészen vállalkozó Goldberger Leó azonnal fölismerte a Bemberg-fonalban rejlő lehetőségeket: megkötötte a fonalimportra és a magyarországi kizárólagos felhasználásra szóló szerződést. A Goldberger cég vegyészeivel és textilmunkásaiyal ezután kikísérletezte a műselyem fonal legkedvezőbb feldolgozási módját ruhaanyaggá. így Goldbergerék az elsők Európában, akik a műselymet pamuttal keverték, és Párizs legszebb mintáival nyomták. (A szövés Kelenföldön, a csillogó kelmévé készítés Óbudán történt.) Fokozatosan kiküszöbölték a szövet egyetlen hibáját, a gyűrődékenységet is. 1935 tavaszán hozták forgalomba a gyűrődésmentes (infroisable) Parisette-Resista és Goldani anyagokat (lásd 92. old. X. kép). További nehézséget okozott, hogy a Kelenföldön szőtt kényes műanyag kelmét nem lehetett átfuttatni a régi nyomógépeken, így modernizálni kellett azokat. Ugyanakkor a hengerek is sokszorosításra vártak, hogy a gyár más és más mintákkal kínálhassa a Parisette-et és társait, valamint a számtalan henger tárolása, cserélése is megoldásra várt. A nyomóhengerek készítése ugyanis igen drága folyamat. Miután a rajzoló megrajzolta a mintát,