Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Geszler Ödön: A Geszler család a divatszakmában 19-20. század

egymással, soha nem volt közöttük mégcsak félreértés sem, még kevésbé viszály. Közvetlenül a halála előtt atyám azt mondta nekem: »Ha még egyszer születnék, mindent úgy tennék újra, amint tettem.» E szavakkal akaratlanul összefoglalta - talán bölcsen, talán károsan - életfilozófiáját. Elete végéig javíthatatlan optimista volt. Hívő maradt, hinni tudott az emberekben és soha el nem vesztette bizodalmát. Ameddig családunknak csak egyetlen tagja is él, áldással és alázatos tisztelettel legyen emléke iránt." A Monaszterly-divatszalon a szépirodalomban Ne fejeződjék be az ékesszólóan dinasztikusnak nyilvánított család- és divattörténet nekrológszerű méltatással. Emlékezzünk a divatház fényes éveire, amikor a híres divatszalon a virágkorát élte és annyira hozzátartozott a Belváros társadalmi életéhez, hogy a neve lépten-nyomon felbukkant a szépirodalomban is. Az idézetek láncolatából néhány példa. Először is Mikszáth Kálmántól. AT. Házból című, 1885. február 13-án írt karcolatában a következő mondatot találtuk. „De nemcsak az úgynevezett obligát honleányok ülnek a karzaton, nemcsak a bálok, piknikek királynői és mamái ülnek Monaszterly ruháiban..." A Galamb a kalitkában című Mikszáthelbeszélés számos kiadást ért meg, de először a Magyar Hírlap, a szabadelvű politikai napilap 1891. április 19-i, vasárnapi számában jelent meg, majd 19 folytatásban. „Megindult a triccstraccs. Azokról a mindenféle semmiségekről, amelyek a legjobban töltik meg a leányok fejét; mit adnak a színházban, ki mennyit veszített a kaszinóban, ki fizeti az X. színésznőnek a számláját, mit forral most Bismarck... akarom mondani Monaszterly?" Király István (1921-1989), az ELTE irodalomtörténeti tanszékének vezető professzora, Mikszáth-kutató az egyik szövegmagyarázatában feljegyezte: „Monaszterly és Kuzmik női divatáru cég az 1890-es években az első ilyen vállalkozás Budapesten." Vértesi Arnold (1834-1911), a Pesti Hírlap, a Magyar Újság, a Magyar Szemle, a Hölgyfutár, a Divatcsarnok, a Képes Világ, a Magyarország, a Nagyvilág és a Harang munkatársa és szerkesztője, 24 regény és másfél ezer novella írója. A Magyar Szemle 1897. évi 5. számában A báli ruha címen kisebb elbeszélést jelentetett meg. Ebből idézünk. „A homokberényi adópénztárnok Budapestről hozatott báli ruhát feleségének a nőegyleti bálra. De milyen ruhát? Teremtő Szent Atyám! Kétszázhúsz forintos ruhát! Mi lesz már a világból, ha az adópénztárnokék is kétszázhúsz forintos ruhát rendelnek Budapestről? Bezzeg a boldogult első feleségének jó volt akármicsoda kacat, amit itt helyben megvarrt a Miskéné. Hanem ennek a másodiknak, ennek már Budapestről, a Monaszterlytől kell a báli ruha." Vértesi Arnold egy másik írásának, a Hullámok közt című novellájának színhelye a balatonfüredi korzó. „A nyári divat mozgó kirakata, amelyben az Alter és Kiss, a Monaszterly és Kuzmik és a többi tekintélyes cég mind képviselve van." (Megjelent Vértesi Arnold összes munkái. Ezer elbeszélés I. kötet, Debrecen, 1888.) Epilógus Tudományos igényességgel és a népszerű ismeretterjesztés eszközeivel: színesen és olvasmányosan igyekeztünk megidézni és bemutatni a divatszakmának: a történelmi időszak; a kereskedő üzletház, valamint a család három életútjából font színes szőttesét.