Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Geszler Ödön: A Geszler család a divatszakmában 19-20. század

A második generáció Geszler József vagyonának teljes megsemmisülése árán sikerült a divatházat életben tartani. A 22 éves ifj. Geszler József 1900. június 5-én megkapta a hatósági engedélyt a divatipar folyta­tásához. Megnősült. Feleségül vette a divatáruház legszebb szalonkisasszonyát, a nála 11 évvel idősebb Zisterer Júliát. Az 1900. évet követő esztendőkben mintha elmúlt volna a csőd fenyegető veszedelme a patinás cég felől. Geszler József fiatalos lendülete átmenetileg élénkítette az üzleti forgalmat az öregedő cégtárs akadékoskodása ellenére. Pertik Béla éppen úgy erőszakoskodott vele, mint korábban az apjával. A Párizsból hozott modelleket és a Monaszterly-féle variációkat si­került eladni. A Vasárnapi Újság 1902. január 26-i száma még csillogó-villogó riportban szá­molt be a divatházban látottakról. „A naponta érkező ruharemekek Paquin, Worth világhírű divatművészek alkotásai. A szövetek selyemfényén és az aranyhímzések vakító ragyogásán ke­resztül a múlt korszakok világszép asszonyainak emléke hat át. Marie Antoinette, Pompadour asszony és Delon Marion espritje egyesül a Lajosok korának minden fényűzésével, hogy meg­teremtse azt a valamit, ami rafinált keretét adja a nők szépségének, s amit köznyelven divatnak nevezünk." Az áradozó cikk volt a sajtóban a divatcég fényének utolsó fellobbanása. Kifelé még villo­gott a cég, de gazdasági alapjai ingadoztak és a házi szarkák csapata pusztította. A fiatal cég­társ tehetetlennek bizonyult a nagy műhelyekben hűtlenül garázdálkodó szabászokkal és var­rónőkkel szemben. Végszámra lopták a drága kelméket, szatyorszámra a csipkéket, a fodrot, a bélést, a cérnaspulnikat. A szállítók követelései viszont sokasodtak. Ifjabb Geszler József sem tudta megakadályozni a divatház hanyatlását. Hivatás és életpálya-váltás A Geszler család második generációjának második tagja, Ödön, miután hazatért kétéves pári­zsi alkalmaztatásából, a Váci utcai üzletházban folytatta tevékenységét a könyvelésben - ami­hez kereskedelmi főiskolai végzettséget szerzett - és alkalomadtán segédkezett a vevőkör fo­gadásánál. Kifogástalanul beszélt németül és franciául. Am menekülni igyekezett Pertik Béla állandó gorombáskodása és az elkeserítő gyűlölködése elől. Arra gondolt, hogy visszatér Pá­rizsba korábbi munkaadójához; a Roumbaudi et Geoffrey vállalatnál szívesen alkalmaznák. Csakhogy akkor már Budapesthez kötötte egy kezdődő zeneművészeti kapcsolat és rokonszenv. Unokanővéreinek fogadásain megismerte tessény Tessényi Margitot, itthon és külföldön is hangversenyező zongoraművészt, a Nemzeti Zenede fiatal tanárát. Nézeteik a muzsikáról, a zeneművészetről beszélgetéseik elmélyült témái. Ami itt következik, nem intermezzo, hanem a család történetének szerves része. A fiatal művésznő felsimerte Geszler Ödön rendkívüli muzikalitását és meghallgatva zongorázását, sőt négykezest játszva, biztatta, hogy folytassa zenei tanulmányait. De hogyan? Mint magán­tanuló, semmiféle alapfokú vagy középfokú zenei képzettséggel, bizonyítványnyal nem rendel­kezett. Tessényi Margit ajánlásával Szendy Árpád, a Zeneakadémia kiváló művésztanára meg­hallgatta a fiatalember zongorajátékát és felvette növendékének. Egyidejűleg a zeneszerzésben a híres Koessler János (Bartók, Kodály, Weiner, Siklósi tanárának) tanítványa lett. Megvaló­sulni látszott gyermekkori álma, hogy muzsikus legyen. Még akadémiai növendékként a ca­pella énekkarra írt négyszólamú művével pályadíjat nyert. Amikor zeneszerzői diplomájával

Next

/
Thumbnails
Contents