Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

Összefoglaló Bár hitelt érdemlő bizonyíték a mai fémgyűszűhöz hasonló eszköz létezéséről csak a 9. századtól áll rendelkezésünkre, mégis feltételezhetjük, hogy a gyűszű valamely formája már a varrás megjelenésekor jelen volt a történelemben. A tűvel együtt az egyik legősibb szerszám, és mégis keveset tudunk róla, kevés az információ a múzeumokban is. Valamennyire ezt a hiányt pótolja az egyre népszerűbb gyűjtőszenvedély, a gyűjtők kutatásaiból kezd kiegészülni a múzeumi ismeretanyag és a történelmi háttér kibontakozóban van. Az első gyűszűk feltételezések szerint bőrdarabkák, vagy abból készült átnyomó eszközök voltak. Ezek nem tudták átvészelni az évezredeket, nem is voltak olyan kultikus tárgyak, melyek temetkezési szokások által megmaradhattak, és nem is szerepelnek művészeti alkotásokon. Bizáncból maradtak fenn olyan fém gyűrű-gyűszűk, melyek például szolgálhattak további fejlesztésekhez. A középkorban már Európa-szerte gyártották kis műhelyekben a gyűszűket, minden elképzelhető anyagból és elkezdték azokat díszíteni is. Az anyagok között előkelő helyet foglalt el a sárgaréz és az ezüst. Előbbit süllyesztékbe kalapált fémpogácsából állították elő, míg az ezüstgyűszűk többnyire ötvösmódszerekkel készültek. A különleges anyagok használata a mindenkor rendelkezésre álló nyersanyagforrásokhoz és a napi divathoz igazodtak. A 17. század körül a használati gyűszű mellett megjelent a díszgyűszű, mely inkább esztétikai, mint gyakorlati értéket jelentett. A porcelánt a díszgyűszűk gyártásához széleskörűen használták, csaknem minden neves porcelángyár a mai napig is gyárt emlékgyűszűket. Ezek között nemcsak olcsó tömegcikkek, hanem értékes iparművészeti alkotások is vannak. A gyűszű történetében végig követhető az ötvösanyagok egy speciális alkalmazásának története is, a lemezmegmunkálás és az öntés fejlődéstörténetével együtt, de jó információkat ad speciális anyagok alkalmazásáról is, mint például az elefántcsont, a gyöngyház, a drágakövek vagy az alumínium és műanyag, hogy ne csak a drága anyagokat említsük. A gyűszű története azt is megmutatja, hogy széles körű igénybeli követelményrendszer, a századok divatja, anyagai, technológiái oly sokszínűvé teszik ezt a területet, hogy minden egyes gyűszű külön tanulmányozást érdemelne. György Tóth The Thimble Trustworthy evidence about the existence of the thimble only dates from the 9th century, but we might well suppose that some form of the thimble was already present when sewing first appeared in history. Although the thimble, together with the needle, is one of the most ancient devices, we know very little about it, and even museums provide insufficient information. On the other hand, a mania for collecting thimbles is gaining importance, and the research work of collectors is completing the knowledge of museums and clarifying the historic background. The first thimbles were supposedly small pieces of leather or some kind of pushing devices made of leather. They could not survive the millennia as they were not used in funeral ceremonies as cultic objects, nor represented in works of art. Some metallic ring thimbles have survived from the Byzantine period, which could have served as examples for further development.