Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

16. A Herendi Porcelánmanufaktúra gyűszűi, jelzett, egyedi darabok (ctg. 8847) Porcelán díszgyűszűk Kínában már a 9. században ismert anyag volt a porcelán, melyből már a 12. században mun­kagyűszűk is készültek. Finom, sima felülete miatt sokkal alkalmasabb volt a selyemmunkák­hoz, mint bármi más. Egyetlen versenytársa volt, a selyem textíliából készült gyűszű, az vi­szont túl lágy volt. Európában hosszas kísérletezéseket követően honosodik meg a porcelán a meisseni Böttger munkássága után, aki 1709-ben készít először porcelántárgyat. Rögtön a porcelán megjelené­sekor gyűszűt is készítettek belőle. Mivel Európában már ezekben az években komoly ha­gyománya volt a különböző nemes anyagokból készült gyűszűknek, a porcelánt pedig a nemes­fémeknél is jobban értékelték, így szerepe egyértelmű volt. Kezdettől fogva díszgyűszűnek, ajándéktárgynak szánták és díszítése, kialakítása is ehhez a szerepkörhöz igazodott. Az euró­pai porcelán bölcsője Meissen volt. A meisseni gyűszűk jól felismerhetők rendkívül finom kialakításukról és igényes szín- és részletgazdag festésükről. Tájképek emberekkel, állatokkal, madarakkal, egész vadászjelenetek dominálnak egy kicsit átszőve a korabeli porcelán keleties hangulatával. A gyűszű enyhén szűkülő sziluettje mérsékelten lapos kupolába fut, alig észlelve a palást és a kupola áthatását. A palást felső felébe kerül a pontozás, mely általában szegmen­sekre osztott, és így a palást alján lévő minta nem tűnik sormintának, inkább egy festmény képzetét kelti, melynél az égbolt a felső palástfélben van. A meisseni gyűszűk többségükben jelzettek voltak, de óvatosnak kell lenni, mert a jelzése­ket is csaknem tökéletesen hamisítják, így az eredetit a hamísítottól nehéz megkülönbözteüii. A korai, ritka meisseni gyűszűk vagyonokért cserélnek gazdát, ha egyáltalában hajlandó azt egy gyűjtő eladni. Azóta is divatban van a porcelán díszgyűszűk gyártása, szinte minden ország nagyobb városai helyi emléktárgyként árusítják. Ezek között sok darab nem porcelán-, hanem kőe­dény-technológiával készül. A mintázatuk tömegáruk esetében matricázással vagy transzfer­nyomással készül, az igényesebb darabokat azonban ma is kézzel festik. A neves porcelángyárak csaknem mindegyike készít gyűszűt, de csak kevesen vannak, akik egyedi, kézzel festett min­tát készítenek. Az utóbbiak közül néhány nevet említsünk meg: Nymphenburg, Du Paquier, Royal Copenhagen, Mennecy-Villeroy, Chelsea, Royal Worchester, Coleport, Derby, Belleek és Herend.

Next

/
Thumbnails
Contents