Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)
Méri Edina: A lójárgányos mángorló
A simítógép A műhely legbelső részében található a favázas simítógép, vagy kalander. Meghajtása közvetetten, acéltengelyeken, kúpos fogaskerekeken, végül szíjáttételeken keresztül történt a lómeghajtású járgányszerkezetről. Kizárólag fehér textíliákhoz használták, a kifőzött fehéráru simítására szolgált. A gép alapja fagerenda váz, négy darab faoszloppal, mely a simítógép vázát képezi. A textíliát a vázra szerelt 3 darab vízszintes tengelyű henger között engedték át. A hengerek közül az alsó és a felső papírmasszával bevont, a középső acéllal. A sima acélhenger simítást, enyhe fényezést idézett elő, a papírmasszás hengerek a ráncok elkerülésére szolgáltak. A középső acélhenger meghajtókerékkel átellenes oldalán fadugózás látható. A dugót eltávolítva felizzított acélrudakat lehetett az acélhenger belsejébe helyezni. így szabályozták a kalanderből kijövő anyag fényét. A göngyölít ők A 14-16. századi ábrázolásokon a göngyölítés külön asztalon, kézzel történt, a későbbiekben pedig már megtalálható ez a szerkezet. Elnevezései: haspli vagy pámoló. A göngyölítő a textil feltekerését szolgálta. A göngyölítetlen árut ráhelyezték a gépre, majd a hasplilécek között átfűzve néhányszor rátekerték a behelyezett hengerre. A lécek a feszességet biztosították. Putnokon a hengert sikálónak nevezték. 10 A meghajtást a pedáldeszka segítségével biztosították. A felgöngyölített textilt umslágaak nevezett vászonnal tekerték be és átkötötték azzal a céllal, hogy megvédje a szennyeződéstől, sérüléstől a kész árut. A műhelyben két göngyölítő van. Az egyik a haspli, melyet a mángorlóhoz használtak, a másik göngyölítőt a favázas cilinderhez építették. Ez a hasplitól annyiban különbözik, hogy az árut nem a gyertyánfából készült hengerre, hanem görgővasra göngyölítette. Az istálló Az istállóba keskeny, téglaburkolatú rámpán juthatunk le. Hét-nyolc lovat tartottak benne. Az istálló régen fapadlós volt, a felújítás után lett téglapadozatú. A bejárati ajtótól az udvar felé eső irányban, az első gerendamezőben régen nyílás volt. Ezen keresztül juttatták le a szénát a felső szénatárolóból. Szintén az udvari pincefal mellett állt a kétemeletes „kocsiágy", 8-9. A két göngyölítő
